A HungaroControl, hazánk egyetlen léginavigációs szolgáltatója szavatolja a magyar légtérben repülő légi járművek biztonságos közlekedését. A légiforgalmi irányítók a pilóták őrangyalai, akik gondoskodnak arról, hogy a repülőgépek megfelelően elkülönüljenek egymástól, ami a repülésbiztonság szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Első hallásra ez nem tűnik bonyolultnak, de a valóságban ez jelentős kihívást jelent szakembereink számára. A napi több ezer járat biztonságos kezelése rendkívül felelősségteljes feladat, ami precizitást és komoly erőfeszítést igényel a részükről.

De hogyan is zajlik valójában a légiforgalmi irányítás? Hogyan oszlik meg a munka azok között, akik a pilótákat a levegőben navigálják? A válasz három kulcsfogalomban rejlik: távolkörzeti, közelkörzeti és toronyirányítás. A három irányítói egység egy rendszert képez, mégis a légiforgalmi irányítók más-más repülési szakaszban és módon kezelik a rájuk bízott légi járműveket.

Távolkörzeti irányítás – a láthatatlan kéz a magasban

A távolkörzeti, más nevükön ACC-s irányítók hatáskörébe az átrepülő forgalom tartozik, vagyis azokat a légi járműveket kezelik, amelyek végső úticélja nem hazánk egyik repülőtere. Ezek a gépek körülbelül 10 km-es utazómagasságban szelik át légterünket, szabad szemmel nem láthatók, őket a HungaroControl székházában található munkateremből navigálják. Külön kuriózum, hogy a Koszovó feletti átrepülő forgalmat is a budapesti központból irányítjuk. Ez a világon egyedülálló szakmai siker, hiszen mi vagyunk az egyetlen léginavigációs szolgáltató, amely ilyen távolságból kezeli az átrepülő járatokat.

Munkájuk során az ACC-s irányítók a radarképernyőket és az egyéb kijelzőket figyelik, amelyek megjelenítik az irányításhoz szükséges információkat, beleértve a járatmagasságot, sebességet, irányt, repülési tervet, járatazonosítót és az időjárási adatokat. A pilótákkal elsősorban rádiófrekvencián keresztül kommunikálnak, de már vannak egyéb elektronikus csatornák is, amelyeken üzeneteket továbbíthatnak a repülőgépek fedélzetére. Az üzenetváltáskor egy speciális nyelvet, az úgynevezett fóniát használják, ami uniformizált kommunikációt tesz lehetővé, elkerülve a félreértéseket.

Mivel a légiforgalom túlnyomó többsége az átrepülő forgalomból tevődik össze, ezért a távolkörzeti irányítók munkája hasonlít egy térbeli logikai játékhoz, ahol minden döntésnek következménye van. A járatokat légtérdobozokban, vagyis szektorokban kell átvezetniük konfliktusmentesen úgy, hogy közben ne sérüljön a legfőbb szabály: az elkülönítési minimum.

Közelkörzeti irányítás – le- és felszállások levezénylői

Amint egy repülőgép megkezdi az ereszkedést a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, akkor   a közelkörzeti irányítók veszik át, hogy ráállítsák a megfelelő leszállópályára, de ők azok, akik a felszálló járatokat is kivezetik az útvonalukra. Más szóval, az Approach az a légiforgalmi irányító egység, amely az érkező és induló járatok zökkenőmentes és hatékony áramoltatásáért felel, ügyelve a már említett repülésbiztonsági szabály betartására.

Munkájukban ők is az ACC-s irányítók által használt műszaki berendezések által biztosított információkra hagyatkoznak, a pilótákkal is ugyanúgy kommunikálnak. Feladatvégzésük nagy koncentrációt igényel, hiszen ebben a repülési szakaszban a légi járművek gyakran váltanak magasságot és irányt, miközben felsorakoznak a leszálláshoz, vagy éppen ráállnak későbbi röppályájukra. Mint egy nagy kirakós darabkáit, a közelkörzeti irányítóknak úgy kell a légi járműveket beilleszteniük a forgalmi rendbe, szem előtt tartva az elkülönítési minimumot. Egy-egy rossz döntés felboríthatja vagy megzavarhatja az egész forgalmi rendet, késéseket és biztonsági kockázatokat okozva.

A közelkörzeti irányítók tehát olyanok, mint a légi karmesterek: összehangolják a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret, vagy egyéb hazai nemzetközi repülőtérre különböző irányból érkező, és az onnan különböző irányba távozó gépeket.

Toronyirányítás – a légikikötők „menedzserei”

A laikusok általában a toronyirányítókkal azonosítják a légiforgalmi irányítókat, hiszen ők a repülőtereken látható irányítótoronyokban ülnek, onnét felügyelik a futópályákon és a gurulóutakon gördülő repülőgépeket. Ők azok, akik szabad szemmel is látják az induló és érkező járatokat, a le- és a felszállási engedélyt is ők adják meg.

A repülőgépeket a légikikötő közvetlen környezetében veszik át a közelkörzetes kollégáiktól, és a leszállás végső szakaszában ők vezénylik le a landolást. A felszálláskor is hasonló az eljárás, hiszen az ő jóváhagyásuk kell ahhoz, hogy a járatok a levegőbe emelkedjenek. A toronyirányítók koordinálják a repülőgépek földi mozgását is, így ők egyszerre kommunikálnak a pilótákkal, a földi kiszolgálókkal és a közelkörzeti irányítással. Munkavégzésük során már nem csupán a radaradatokra támaszkodnak, hanem a futópályák és gurulóutak közvetlen környezetébe telepített mozgásérzékelő rendszerekre is.

Az ő munkájuk is nagy összpontosítást és feszes koordinációt igényel, minden utasításnak megvan a maga helye és ideje, hiszen nem mindegy, hogy egy gép például mikor gurul a futópályához, vagy egy járat mikor startol el, hiszen biztonsági kockázatok itt is felmerülnek, a járatok is feltorlódhatnak, ami késést eredményezhet. A toronyirányítók munkája különösen látványos, hiszen nap mint nap látják a szemük előtt elsüvítő vasmadarakat. Az ő szemszögükből a repülés nem csupán radarképernyő és adatfolyam, hanem valós élmény.

Három egység, de egy csapat, és egy közös cél

Bár a három irányítási egység más-más repülési szakaszban közreműködik, közös cél vezérli őket: a repülésbiztonság fenntartása és a légi közlekedés hatékony áramoltatása. A légiforgalmi irányítás különböző egységei olyanok, mint a láncszemek: külön-külön csupán részelemek, összefűzve alkotják meg az egészet. Mindegyiknek megvan a maga feladata, de szorosan együttműködnek egymással.

A modern technológia óriási támogatást jelent az irányítók munkájában, hiszen a korszerű radarok, digitális kommunikációs eszközök, és egyéb műszaki eszközök hatékonyan támogatják a döntéshozatalt, de a végső döntés mindig az irányítóé, így a felelősség sem hárítható másra. Mindemellett az légiforgalmi irányítás egy megbecsült munkakör, amit kevesen töltenek be. A HungaroControlnál dolgozó légiforgalmi irányítók a nemzetközi szakmai élvonalhoz tartoznak és a legkorszerűbb műszaki rendszerekkel dolgoznak. Éppen ezért, akik egyszer belekóstolnak a repülés világába, azok a kihívások ellenére is ragaszkodnak a hivatásukhoz: továbbra is láthatatlanul szavatolják a légi közlekedés biztonságát – napról napra, repülésről repülésre.

A HungaroControl jelenleg is toborozza a jövő légiforgalmi irányítóit, az érdeklődők a karrieroldalon keresztül beadhatják a jelentkezésüket a 2026 őszén induló képzésre.