Kevés ember mondhatja el magáról, hogy a hobbijának a megszállottja – a planespotterek ilyenek. Kérlelhetetlen elhivatottsággal – fáradságot, időt és pénzt nem kímélve – pásztázzák kameráikkal az eget, hogy elkapják a megfelelő pillanatot és elkészítsék a tökéletes repülőgépfotót. Itthon kevesen hódolnak ennek a szenvedélynek, ezért elképzelhető, hogy a széles nyilvánosság számára kevésé ismerős a planespotting fogalom, illetve a köré szerveződő tevékenység. A repülőgépfotózásról három, szakmai berkekben ismert planespotterrel – Terjék Tamással, Nyitrai Balázzsal és Horváth Gyulával – beszélgettünk. Célunk ezzel az interjúval, hogy közelebb hozzuk ezt a szokatlan hobbit a repülés iránt érdeklődő olvasókhoz.
Mióta űzitek ezt a hobbit? Miért ragadott meg benneteket a repülőgépek fotózásának a világa?
Terjék Tamás: Nagyjából 15-16 éves lehettem, amikor megcsapott a kerozin szaga, és komolyabban elkezdett érdekelni a légi közlekedés. Eleinte inkább a nagysebességű katonai repülés világa vonzott, azonban az egyik kecskeméti repülőnapon kiderült, hogy a testmagasságom miatt a vadászgépek kabinját nem lehetne rám zárni. Így érettségi után műszaki pályára léptem, és az első szemeszterben sikerült egy digitális tükörreflexes fényképezőgépre szert tennem. Mivel egyetemistaként az időbeosztásom rugalmasabb volt, ezért ellátogathattam nagyobb nemzetközi repülőnapokra és hadgyakorlatokra, amiket megörökíthettem. Így alakult ki a planespotting iránti szenvedélyem. Az egyetem elvégzése után a légi közlekedési iparágban helyezkedtem el, így tovább űzhetem ezt a hobbit.
Nyitrai Balázs: A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér közelében lakom. A legtöbben ezt inkább hátrányként fogják fel, a repülőgépek által gerjesztett zaj miatt, számomra nem zavaró, sőt, éppen ellenkezőleg: lehetőséget nyújt, hogy közelről szemléljem a fel- és leszálló repülőgépeket. Az utóbbiak a hálószobám ablaka előtt kanyarodnak rá a leszállópályára, így akár az ágyból is lencsevégre kaphatom őket. Egyébként már 20 éve fotózok hobbiszinten, de a planespotting csak hat éve került a látókörömbe, amikor Monorra költöztem. Hamar magával ragadott ez a világ, így azóta már ezen van a fókusz.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Horváth Gyula: Körülbelül hat éve vágtam bele a légi forgalom fotózásába, amit a fényképészet egy különleges ágának tartok, mert sok türelmet igényel és a végeredmény sohasem garantált. Nincs garancia arra, hogy a hosszú várakozás után sikerül is elkészíteni az áhított képet. Talán ez az oka annak, hogy Magyarországon nagyon kevesen foglalkoznak ezzel, de nekem éppen ezért szórakoztató. Sokszor egy teljes napot kint töltök a helyszínen és jót beszélgetek, miközben várom a nagy fogást. Egyébként a planespottingnak sok új barátot köszönhetek, akiktől sokat tanultam, így alakítva ki a saját szín- és ízlésvilágom.
Melyik a kedvenc spotter helyszínetek?
Terjék: Nem a helyszín a döntő, hanem elsősorban a körülményektől és a szerencsétől függ az, hogy jó felvételek készülnek-e. A tökéletes helyszín nem garancia arra, hogy jó képek fognak születni, míg egy előnytelenebb helyen, de kedvező feltételek mellett nagyon látványos fotók készülhetnek. Budapesten viszonylag el vannak kényeztetve a spotterek, hiszen a nemzetközi légikikötő a fotózás szempontjából jó adottságokkal rendelkezik. Számomra azonban a legjobb helyszín mégis a Citadella. A légiparádékon vagy a Red Bull Air Race futamokon általában Csepel felől érkeznek a repülőgépek, így rendszerint elhaladnak a Gellért-hegy előtt, ráadásul alacsony repülésben. Ekkor a Citadelláról – kiváló városi háttérrel – lencsevégre lehet kapni a légi járműveket. Éppen ezért, már néhány órával a rendezvény kezdete előtt helyet kell foglalni, mert külföldről is érkezek spotterek.
Nyitrai: Nem vagyok tipikus spotter, mindig igyekszem olyan helyszíneket keresni, amelyek egyedibb perspektívákat kínálnak és nem olyan felkapottak. Van például egy remek helyem, ahonnan a földetérés pillanatában tudom lekapni a gépeket. Ugyanakkor Monoron lakom, így a vecsési pályavég számomra könnyen megközelíthető. Onnan az érkező járatokról lehet előnyös felvételeket készíteni, mert a süllyedés során akár percekig követhető egy-egy gép a kamerával.
Horváth: Nekem a kedvenc helyem a HungaroControl székházához közeli Cargodomb, mert onnét jó szögből fotózhatom a fel- és leszálló járatokat. A barátaim csak hónaljszögfelvételeknek nevezik az ott készült képeket, mert általában alulról kapom lencsevégre a légi járműveket, így jól látszanak a szárnyak csatlakozási pontjai a gép törzséhez. Szerintük ez emberi hónaljra hasonlít, mert a szárnyak a karokat tükrözik.
Van kedvenc repülőgéptípusotok, amit különösen szerettek fényképezni?
Terjék: Általában azokat a típusokat kedvelik a fotósok, amelyekből már nagyon kevés üzemel. Én is így vagyok ezzel, ezért tartom a kedvencemnek a Lockheed Super Constellation-jét. Véleményem szerint ennél a típusnál elegánsabb utasszállító repülőgépet nem gyártottak. Néhány évvel ezelőtt az utolsó üzembe lévő példány ellátogatott Budapestre, hogy részt vegyen a Red Bull Air Race magyarországi futamán. A Gellért-hegyről gyönyörű képeket lehetett készíteni róla. A planespotter körökben terjedő anekdota szerint a személyzet szándékosan félreértelmezte a repülési magasságot – ezáltal alacsonyabban repülve –, hogy még látványosabb megjelenésük legyen. Sajnos a gép azóta a földre kényszerült, és nem valószínű, hogy valaha ismét a levegőbe emelkedik.
Nyitrai: Számomra a nagy és különleges gépek a legvonzóbbak, például a Boeing 747-esek, vagy az Antonovok. Az előbbiekkel gyakran lehet találkozni, így azokat igyekszem rendhagyó időjárási viszonyok mellett, vagy sajátos napszakban (alkonyat, napnyugta) lencsevégre kapni. A szovjet tervezésű Antonovok már sokkal ritkábban bukkannak fel a magyar légtérben, ezért ha megjelennek, akkor nem válogatok: megyek akkor, amikor kell, és oda, ahova kell. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elszalasztom őket, mert már régi típusok és hamarosan leselejtezik őket.
Horváth: Ha mindenképpen választanom kellene, akkor a Boeing 777-es típusú repülőgépet mondanám, de bármilyen légi járművet szívesen fotózok. Számomra emlékezetes a kirgizisztáni kormány Tupoljev Tu-154 gépének a megörökítése – 2020-ban járt nálunk –, mert ritkaságszámba megy, hogy ez a repülőgéptípus még üzemel. Továbbá szeretem, ha egy géptörzs festése különleges és kreatív. Ebben a tekintetben az ETIHAD légitársaság élen jár, ugyanakkor a Cargolux teherszállítók retró dekorációját is kedvelem. Számtalan formájú és típusú gép létezik, amit sokféleképpen lehet fotózni, és mindegyiknek megvan a maga bája.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jó planespotter legyen?
Terjék: Mindenképpen szükséges egyfajta megszállottság, különben nehezen vállalnánk a kényelmetlenségeket, amiket egy-egy jó kép elkészítése érdekében mégis elviselünk. Fontos a kitartás is, hogy ne szegje kedvünket az, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt előzetesen elterveztük. Velem többször megesett már például, hogy napokig utaztam valamelyik külföldi rendezvényre, amit aztán az eső teljesen elmosott, így végül üres kézzel tértem haza.
Nyitrai: Röviden így tudnám összefoglalni: sok türelem, pontos tervezés, szerencse és mobilitás. A hóbortokat tűrő, elfogadó család sem elhanyagolható, hiszen ez a hobbi okozhat bosszúságot a környezetünknek. Az információgyűjtés elengedhetetlen, hiszen ez kell a pontos tervezéshez. Ebben különböző eszközök és weboldalok lehetnek a segítségünkre, például a Flightradar vagy a meteorológiai tájékoztatást nyújtó honlapok.
Horváth: Kiemelném a kreativitást, a kitartást és a képszerkesztési ismereteket. A spotter képeknél ügyelni kell a fényviszonyokra, és az egységes, letisztult háttérre. Emellett fontos, hogy a képeken tisztán kivehetők legyenek a repülőgépek regisztrációs számai. A légi járművek kreatív fotózása a planespottingon belül is egy külön műfaj. Számtalan részletre kell ügyelni – drámai hátterek, színek, fényvisszverődések –, ezért számomra ez a terület külön kihívást jelent, mert lehetőséget nyújt az egyedi stílus és színvilág kialakítására.
Milyen felszerelést vásároljon az, aki belevágna a repülőgépfotózásba?
Terjék: A repülőgépfotósok általában digitális tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépet használnak, mert ezeken cserélhetők az objektívek, így mindig össze lehet állítani az adott feladatnak leginkább megfelelő konfigurációt. Hozzátenném, hogy az eszközök ára elég borsos. Nekem közel nyolc évembe telt, amíg összeállítottam egy olyan szettet, amivel bármilyen körülmények között dolgozhatok. Én a Canon termékcsaládra esküszök, de népszerűek a Nikon és a Sony gépei is. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a fotózás csupán a munkafolyamat első része, mert utána következik az utómunka. Itt a képszerkesztő alkalmazások ismerete szükséges.
További képek Terjék Tamástól az Airliners oldalán!
Nyitrai: A jó felvételek elkészítéséhez elengedhetetlen egy professzionális fényképezőgép, egy erős teleobjektív (600mm), valamint egy fényerős lencse, amivel a rossz fényviszonyok mellett is fotózhatunk. Egy strapabíró gépjármű sem elhanyagolható, ami bármilyen terepen bevethető.
Horváth: Véleményem szerint a profi fotóst nem a felszerelése teszi profivá, hanem a hozzáértése, nyitottsága, elhivatottsága, szenvedélye és egyedi látásmódja. Természetesen fontos a felszerelés, de csupán egy bizonyos szint után.
Melyik képetekre vagytok a legbüszkébbek, és miért éppen arra?
Terjék: 2019 nyarán egy régi álmom vált valóra: eljutottam a Moszkvától 45 kilométerre található Zsukovszkij légibázison megtartott MAKSZ légiszalonra. Ezen a rendezvényen az orosz repülőipar legújabb fejlesztéseit mutatják be, de sok prototípust vagy kísérleti repülőgépet is kiállítanak. Az eddigi legnagyobb fotós sikeremnek tartom, hogy némi utánajárással ugyan, de elértem, hogy helyem legyen az irányítótorony mellé felállított médiaemelvényen. Onnan sikerült tökéletes és páratlan képeket készítenem, például az új lopakodó vadászgépük egyik prototípusáról, amikor az alacsonyan, a fejünk felett manőverezett.
Nyitrai: Nehéz erre válaszolnom, mert van néhány. A legemlékezetesebb felvételeim azok, amelyekre rengeteget készültem, és évekig tartott, amíg elkaptam a megfelelő pillanatot. Egy ilyen kép elkészültéhez sok tényezőnek kell összhangba kerülnie: megfelelő pályairány, kedvező időjárási viszonyok, jó napállás, optimális fényviszonyok és még sorolhatnám. A kedvező feltételek rövid ideig, általában néhány percig adottak, így szerencse kell hozzá, hogy éppen abban az időszakban repüljön el egy olyan gép, amely ráadásul a megfelelő pillanatban emelkedik vagy süllyed.
Horváth: A számomra legkedvesebb képem Győrben készült. Azért szeretem nagyon ezt a felvételt, mert a kompozíciója egyedi és különleges. Nem csak egy repülőgépet ábrázol, hanem a háttérben megjelennek rajta a csillagok és az egész tejútrendszer is. Egy óriási panorámaképnek mondanám. Sok munkát belefektettem, kilenc képből szerkesztettem össze.
Jelentették-e meg, vagy állították-e ki a képeiteket valahol?
Terjék: Aránylag gyakran megkeresnek azzal a kéréssel, hogy egy-egy fényképemet felhasználnák valamilyen célra. Ezt megtiszteltetésnek és pozitív megerősítésnek veszem, és örömmel tölt el, hogy a felvételeim mások tetszését is elnyerik. Az online megjelenések mellett publikálták már a képeimet magazinokban, vagy például a Magyar Honvédség egyik kiadványában is. Légitársaságok is fordultak már hozzám, hogy PR célokra használnák fel egyes képeimet.
Nyitrai: Helyi lapokban és online felületeken jelent már meg jónéhány képem. Többször előfordult az is, hogy vászonra nyomtatva vásároltak tőlem fotókat. Elmondhatom, hogy vannak pozitív visszajelzések.
Horváth: Sikernek tekintem, hogy két, nemzetközi repüléssel foglalkozó magazin is lehozta a képeimet. Az egyik felvételem közönségdíjas lett. Talán erre a megjelenésre vagyok a legbüszkébb.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon