Dr. Tóth Tamás esete bár nem egyedi, de nem is átlagos. A szakszolgálati engedélyét a közelmúltban megszerző légiforgalmi irányító kolléga HungaroControlhoz vezető útja nem mondható egyenes pályának, hiszen a bírói pulpitus helyett a munkatermet választotta. Az alábbi cikkben az ő történetét ismerhetitek meg, amely egy pillanatban érdekes fordulatot vett. 

Tamásnak a légiforgalmi irányítás teljesen ismeretlen terep volt, a repülés világához sem volt semmilyen kötődése. Mivel a HungaroControl tevékenységéről is felületes ismeretekkel rendelkezett, a képzésre való jelentkezés előtt megpróbált minél alaposabban utánajárni annak, hogy társaságunk mivel is foglalkozik valójában. Az ELTE jogi karán diplomázott, de elmondása szerint a repülés mindig is vonzotta, többször eljátszott a gondolattal, hogy utaskísérőnek áll. Az egyetem elvégzése után bírói pályára készült, de a repülés iránti érdeklődése nem lankadt. „Folyamatosan ott volt a látókörömben ez a világ, olvastam cikkeket a légiforgalmi irányításról, néztem az Aeroparkos videókat, nem tudtam elengedni a témát, mindig is volt bennem egy hiányérzet ezzel kapcsolatban, úgy éreztem nekem még dolgom van ezzel. Fokozatosan érlelődött bennem elhatározás, hogy jelentkezem a légiforgalmi irányító képzésre, majd miután megtettem, jött a meglepetés: a többkörös felvételi után bekerültem a tanfolyamra! Ekkor már a bíróságon dolgoztam fogalmazóként, éles pályaváltás volt, de egyáltalán nem bántam meg” – összegezte Tamás a kezdeteket.

A szakma iránti érdeklődése mélyen legbelül, a személyiségében gyökerezik, de racionális magyarázatot nem tud rá adni. Egyszerűen lenyűgözi a légi közlekedés komplexitása, illetve a repülőgépek biztonságos és gördülékeny áramoltatásához való hozzájárulás lehetősége. „Egyszerűen érzem, hogy ez a hivatás illik a habitusomhoz, és minél jobban elmélyedek a szakma rejtelmeiben, annál izgalmasabb világ tárul ki előttem, ami tovább erősíti ezt az érzést, ami kifejezett elégedettséggel tölt el” – fogalmazott vállalatunk frissen végzett légiforgalmi irányítója. Hozzátette, hogy bár az eredeti tervei a jogi pályához kötődtek, mégis úgy érzi, hogy itt találta meg azt a közeget, amelyben igazán kiteljesedhet. A képzés során elsajátított készségeket a mindennapokban is kamatoztatja: megtanulta a stresszhelyzeteket optimálisan kezelni, gyors és felelős döntéseket hozni, valamint olyan szemléletmódot kialakítani, amely a megelőzésre és a csapatmunkára épít. “Mindig ott kell lennem fejben, mindig készen kell állnom, hogy bármilyen helyzetben a legjobb megoldást válasszam” – mondta. Ez a felelősségtudat nem csupán a munkahelyén, hanem az élet egyéb területein is megerősítette.

Bár a jogászképzés merőben eltér az irányítóitól, azért mégis van egy sarkalatos közös pont: mindkettőben fontos az elméleti tudás és a szabályok ismerete, amire épül a gyakorlati képzés. Tamásnak nem jelentett akkora gondot az elméleti tudás elsajátítása, hiszen a jogi egyetemen már rutint szerzett az ilyen típusú ismeretek elsajátításában. Ugyanakkor a szimulációs gyakorlatok teljesen új kihívást jelentettek számára, ilyen típusú feladatokkal korábban nem találkozott. „A jogi tanulmányaim során a precizitásra és az elemzőkészségre helyeződött a hangsúly, míg a légiforgalmi irányításnál a gyors helyzetfelismerés, a döntéshozás és az alkalmazkodóképesség kerül előtérbe” – magyarázta Tamás. Szerinte az elszántságának és a kitartásának köszönheti, hogy végül túltette magát a nehézségeken és abszolválni tudta az egyre nehezedő szimulációs gyakorlatokat is.

Az akadályok leküzdésében nagy segítségére voltak az oktatók is, akik nem csupán biztatták, de gyakorlati tanácsokkal is ellátták. Szerinte a hallgatóknak fontos tudatosítaniuk magukban azt, hogy felnőttképzésen vannak, így a problémáikat maguknak kell artikulálniuk, nem szabad arra várni, hogy valaki felfigyeljen azokra. „Az oktatók odafigyelnek a diákokra, de nekik is proaktívnak kell lenniük, kezdeményezniük kell a kommunikációt és jelezni a nehézségeiket. Ebben a szakmában a segítségkérés nem szégyen, hanem a csapatmunka és a bizalom ismérve, hiszen fontos, hogy mindig számíthassunk egymásra. Ez az aspektus a képzésre is vonatkozik” – véli Tamás.

Az irányítóképzés során nem csak a szaktudását gyarapította, hanem a személyiségét is formálta, vagyis egy kihívásokkal teli önismereti út is volt számára, amely során rengeteget tanult önmagáról, a képességeiről, valamint arról, hogyan kezelje a stresszhelyzeteket és hogyan működjön együtt másokkal. Saját elmondása szerint alapvetően impulzív karakter, de a kétéves képzés során sokat változott. Elsősorban azért, mert a légiforgalmi irányítás csapatmunka, így fontos a szoros együttműködés, a stresszhelyzetekben pedig meg kell őrizni a higgadtságot és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Úgy véli, hogy ebben a szakmában nem elég csupán a problémát észlelni, hanem tudatosan kell dolgozni a megelőzésen, hogy a bajt lehetőleg elkerüljük, és minden forgalmi helyzethez alkalmazkodni tudjunk.

A képzés során a folyamatos fejlődés, a koncentráció és a stabil teljesítmény fenntartása elengedhetetlen, ezért olykor lemondásokkal is jár, hiszen a tanfolyam igénybe veszi az embert mind fizikálisan, mind mentálisan. Ennek ellenére az első pillanattól kezdve élvezte a képzést, szerencsésnek érzi magát, hogy egy támogató közegbe került, ahol végig jó hangulat uralkodott és a csapat is összekovácsolódott.

A szakszolgálati engedély megszerzése után elsősorban arra összpontosít, hogy minél több munkaórát dolgozzon, hogy magába szívja a szakmát és rutint szerezzen. Szeretne rászolgálni a belé fektetett bizalomra, a munkavégzés során törekedni fog a legmagasabb fokú szakmaiságra. Nem tartja kizártnak, hogy a későbbiekben oktatással vagy mentorlással is foglalkozzon, de addig még rengeteg tapasztalatot kell gyűjtenie, amit majd esetlegesen megoszthat a légiforgalmi irányítók új generációival.

Tamás mindenkit, aki érez magában valamilyen érdeklődést a légiforgalmi irányítás iránt, arra biztat, hogy jelentkezzen a képzésre, mert nincs vesztenivaló. „A felvételi eljárás során kiderül, hogy kinek való ez a szakma, de ha meg sem próbálja az ember, akkor a későbbiekben folyamatosan ott motoszkál majd a fejében a „mi lett volna, ha” kérdés. Ezt könnyen el lehet hessegetni, ha beadja valaki a jelentkezését. Elképzelhető, hogy nem jár sikerrel, de legalább nem lesz hiányérzete, mert élt a lehetőséggel, de kiderült: más utat kell választania” – összegezte a HungaroControl fiatal munkatársa.