A modern légi közlekedés egyik legfontosabb szervezőelve a „hub-and-spoke” rendszer, amely néhány kiemelt repülőtéren keresztül kapcsolja össze a világ városait. Ezek az átszállóközpontok hatalmas forgalmat bonyolítanak le nap mint nap, miközben a légitársaságok működését, a gazdasági kapcsolatokat és az utazási élményt egyaránt alakítják. A „hub” repülőterek mára a globális légi közlekedés kulcsszereplőivé váltak, és ezáltal a világ legforgalmasabb repülőterei között is évről-évre megtalálhatóak.

A szervezett rendszer, ami összeköti a legtávolabbi pontokat is

A modern légi közlekedésben használt „hub-and-spoke” rendszer az 1970-es években alakult ki, amikor a légitársaságok a járathálózataik hatékonyabb működtetésére törekedtek. A modell elterjedését a piaci liberalizáció és a hálózatos közlekedési rendszerek fejlődése ösztönözte. Az volt a cél, hogy a légitársaságok kevesebb közvetlen járattal is széles körű összeköttetéseket tudjanak biztosítani. Az elnevezés a kerék küllős szerkezetére utal: a „hub” a középpontot jelenti, ahol a küllők találkoznak, míg a „spoke” magát a küllőt, vagyis a kisebb repülőterekről a központba irányuló útvonalakat. Egy-egy központ akár több tucat „küllőt” fog össze, biztosítva a sűrű csatlakozásokat és a gyors fordulóidőket.  Ezen az elven alapszik az Egyesült Államok belföldi légiforgalmának jelentős része. Bizonyos repülőterek, például Denver, forgalmának döntő része az átszálló utasokra épül, a célforgalom aránya általában csekély. A „hub” így nem elsősorban úti cél, hanem a globális légi közlekedés hatékony szervezésének eszköze, amelynek segítségével egyetlen átszállással elérhetővé válik a világ nagy része.

A hub-repülőterek legfejlettebb változatai globális elosztóközpontként működnek, amelyek már nem egyetlen ország, hanem különböző kontinensek közötti forgalmat kezelnek. Ilyen központ például Dubaj vagy Doha, amelyek földrajzi helyzetüket kihasználva ideális átszállópontot kínálnak Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália között. Ezeken a repülőtereken a járatok menetrendje és a légitársaságok flottája kifejezetten az interkontinentális forgalom igényeihez igazodik. Dubaj repülőterének forgalmában az átszálló utasok aránya a célforgalomhoz képest többszörös. Az érkező járatok itt is közel azonos időben futnak be, hogy rövid forduló után, szintén összehangoltan induljanak tovább a világ különböző pontjaira.

A hub-repülőterek gazdasági szempontból is meghatározóak

A hub-modellel működő társaságok a forgalmat egyetlen központba irányítják, ahol az átszállások gyorsan és tervezetten zajlanak, ez pedig csökkenti a várakozási időt és növeli a hálózat megbízhatóságát. Az utasok szempontjából a hub-rendszer egyik legfontosabb előnye, hogy sokkal több desztináció válik elérhetővé, mint közvetlen járatokkal. Egyetlen átszállással olyan városok is megközelíthetőek, amelyek között önálló járat egyébként nem lenne gazdaságos. Ez különösen a kisebb, regionális repterek számára jelent előnyt, hiszen a központi repülőtereken keresztül csatlakozhatnak a globális hálózathoz.

A rendszer működése a légitársaságok számára stratégiai és forgalmi szempontból is meghatározó. A központi repülőtér az operatív feladatok ellátása mellett a márka és az üzleti modell egyik pillére is, hiszen innen irányítják a menetrendet, a flottát és a karbantartást, így a működés sokkal szervezettebbé válik. Nem elhanyagolható a gazdasági hatás sem, hiszen az ilyen repülőterek környezetében jellemzően jelentős ökoszisztéma alakul ki: szállodák, logisztikai szolgáltatók, karbantartó vállalatok és beszállítók egész sora épül a folyamatosan érkező és induló járatokra. A központi szerep az adott város és régió gazdasági fejlődését is pozitívan befolyásolja.

Dubaj és Atlanta az élen a nemzetközi és a belföldi utasforgalom alapján 2024-ben

A hub-repülőterek szerepét jól mutatja, hogy a világ legnagyobb utasforgalmú légikikötői szinte kivétel nélkül ilyen hálózati központként működnek. A légi utasok száma 2024-ben meghaladta a 9,5 milliárdot, és az idei évre a szakértők 9,9 milliárd utassal számolnak világszinten. 2024-ben a nemzetközi forgalom alapján a dubaji nemzetközi repülőtér vezette a listát, több mint 92 millió utassal. A térség stratégiai elhelyezkedése globális átszállóközponttá tette Dubajt. A londoni Heathrow a második helyen áll, Európa legnagyobb forgalmú repülőtereként, míg a szöuli Incheon zárja a nemzetközi élmezőnyt. Ha a belföldi forgalmat is figyelembe vesszük, az amerikai repülőterek kerülnek előtérbe: Dallas és Denver is a top tízben szerepel, de a világ legnagyobb forgalmú repülőtere továbbra is Atlanta nemzetközi repülőtere, amely 2024-ben több mint 108 millió utast kezelt.

A hub-rendszer lényege tehát a hálózat hatékonyságán túl a forgalom mértékében is megmutatkozik. Azok a repülőterek, amelyek földrajzi helyzetüket és működésüket stratégiai központként szervezik, a globális légiforgalom legfontosabb kapuivá válnak.