Többször hallhattuk a hírekben, hogy a Gripeneket riasztották egy-egy olyan repülőgép miatt, amely nem azonosította magát, miután belépett a magyar légtérbe. Ugyanakkor kevesen tudnak a civil és katonai légi forgalmi irányítás közötti szoros kapcsolatról, egymásrautaltságról. Ezt a kérdést járjuk körül soron következő két cikkünkben Somosi Vilmos, a HungaroControl FAB program menedzsere és polgári-katonai együttműködési koordinátora segítségével.
A mindnyájunk számára elérhető, úgynevezett civil légi közlekedés biztonságáért a HungaroControl légi forgalmi irányítói felelnek, a magyar légtérbe belépő gépek számára ők határozzák meg az útvonalat, illetve biztosítják a légi járművek közötti – vízszintes és függőleges irányú – elkülönítést. A légteret és az abban végzett repülések szabályos végrehajtását azonban ellenőrizni is kell, ez pedig a honvédség feladata, ami egyrészt az ország szuverenitásából adódik, másrészt a NATO-tagságunkból eredő kötelezettség.
Ha egy köznapi példával szeretnénk mindezt megvilágítani: a légi forgalmi irányítók munkája hasonlatos a közútkezelőkéhez, akik a forgalom áramlását figyelik, az aszfalt minőségét ellenőrzik, és szükség esetén forgalmi tereléseket, korlátozásokat hajtanak végre, míg a honvédség ebben a képletben a rendőr szerepét tölti be, aki a szabályok betartásáért és a „renitens” közlekedők kiemelésért felel.
Lényegében tehát mindketten ugyanazt a légteret és ugyanazokat a légi járműveket figyelik folyamatosan, csak éppen más-más szemüvegen keresztül. Kapcsolatukra a szimbiózis és az egymásrautaltság, a szoros együttműködés jellemző. Ha például egy repülőgép repülési terv nélkül lép be az ország légterébe vagy jelentősen letér az útvonaláról (ezért esetleg feltételezhető, hogy eltérítették), akkor lép akcióba a Kecskeméten állomásozó Gripen vadászgépeket riasztó rendszer, a polgári légi forgalmi irányítás és katonai légtérellenőrzés közötti folyamatos koordinációt követően. Hasonló együttműködés történik a két szervezet között abban az esetben is, ha egy légi jármű eltűnik, ám ekkor a személyzet, utasok felderítésére a Szolnokon és Pápán állomásozó honvédségi légi kutató-mentő szolgálat helikoptereit riasztják.
A honvédség a civil légi közlekedéshez hasonló infrastruktúrát üzemeltet. Vannak repterei – Pápán, Szolnokon és Kecskeméten –, repülőgépei, egyéb légi járművei, repülésirányítói is. A katonai és a polgári légi forgalmi irányítók tudásszintje azonos, a honvédség ilyen irányú tevékenységének a civil sztenderdeket is betartva kell működnie, illetve a HungaroControlnál is dolgoznak vezényelt katonák légi forgalmi irányítóként és légtérgazdálkodóként, ugyanakkor a képzésben is vannak átfedések (a HungaroControl biztosít képzéseket a katonáknak).
A katonai és polgári légi forgalmi irányítás két állami szereplőjének – alapvető feladataikból adódóan – békeidőben, illetve az úgynevezett minősített időszakban is együtt kell működnie. A normál, békeidei működéstől való eltérésre szerencsére régóta nem volt példa Magyarországon, utoljára a délszláv háború idején zárták el a Balatontól délre, illetve a Duna vonalától nyugatra eső légtérrészt a civil forgalom elől (a NATO speciális műveleteinek biztosítása érdekében), eközben az ország többi részét zavartalanul használhatta a polgári légi forgalom.
A légi közlekedés, illetve a légtér maga is egy meglehetősen érzékeny ökoszisztéma – működésére egy földrajzilag távolabb bekövetkező eseménynek is hatása lehet. Egy távoli térségben bevezetett forgalmi korlátozás például Magyarországon is megjelenhet megoldandó problémaként, amit a HungaroControl és a honvédség egyaránt lekövet. Ilyen esetnek tekinthető az, ha például egy légtérzár miatt Magyarország fölé terelődik át a forgalom, ezáltal megnövekedik a hazai légtér terheltsége.
Ráadásul Magyarország légtere nem túl nagy, felhasználásán pedig számos szereplő osztozik. Civil oldalon a legnagyobb légtérfelhasználók a légitársaságok – ők használják a legtöbbet az ellenőrzött légteret. De a katonaságnak (tehát a Magyar Honvédségnek és a partnerországok légierejének) szintén jelentős légtérigénye van: például különböző kiképzésekhez, hadgyakorlatokhoz is használják a magyar égboltot. A HungaroControl feladata ilyen esetekben – a civil forgalom elterelésével – egy olyan kiképzőlégtér biztosítása, ahol a katonai repülőgépek biztonságosan tudnak gyakorolni. Ez az elkülönítés a civil és a katonai forgalom biztonsága érdekében történik. A speciális repülési és irányítási manőverek miatt minden esetben ki kell venni az adott légtérrészt a polgári használatból. Ehhez pedig a két félnek stratégiai, pretaktikai és taktikai szinten is egyeztetnie kell. A stratégiai szint az ország légterének „megrajzolását jelenti”, ami egy ritkán változó égboltképet eredményez. A pretaktikai szint az, amikor például a honvédség előzetesen bejelenti igényét, hogy mikor, melyik légtérrészt kívánja használni, így megteremthető az egyensúly a polgári és a katonai légtérhasználat között. A taktikai szint pedig az adott napon, adott órában a légterek aktiválását, deaktiválását jelenti. Ebből a szempontból nagyon fontos az együttműködés, hiszen ezáltal kerülhető el, hogy egy-egy, a polgári gépek szempontjából zsúfoltabb időszakban éppen egy olyan légtérrészt kelljen lezárni, ami nehezítené a civil forgalom folyamatosságát (hiszen az utasok nem szeretik a késéseket). Ugyanakkor ezzel a honvédség számára a lehető leghatékonyabban biztosítható a felkészülés a speciális katonai feladatokra.
A polgári és katonai légi forgalmi irányítás a radarok adatait is megosztja egymással: állandó, napi szintű kapcsolat áll fenn közöttük, konkrétan az irányítók is beszélnek egymással. Emellett előfordul a katonai létesítmények (repülőterek) kettős használata is, tehát szigorú szabályok betartásával bizonyos esetekben civil gépek is landolhatnak katonai repülőtéren. Minderről a következő bejegyzésünkben írunk.
(Borítókép: Mihalik András)