Idén 105 éve annak, hogy megalakult az első magyar polgári légitársaság, a MAEFORT. A repülés akkoriban még újdonságnak számított, az első világháború utáni körülmények azonban egyértelművé tették, hogy a repülésben rejlő lehetőségek messze túlmutatnak a katonai alkalmazáson. Az elmúlt évszázad során a hazai polgári repülés sok változáson és nehézségen ment keresztül. Ennek a folyamatnak az egyik fontos mérföldköve lett később a MALÉV, amely hosszú évtizedekre meghatározta a hazai légiközlekedést.
A hazai polgári repülés első állomása, a MAEFORT
Az első világháborút követően számos utas- és áruszállítással foglalkozó vállalkozás jött létre Európa-szerte. Magyarországon is jelentős repülőipari háttér maradt hátra, többek között az Albertfalván működő, egykor a Monarchia legnagyobb repülőgépgyárának számító üzem révén. Ebben a közegben alapították meg 105 éve, 1920-ban a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaságot (MAEFORT).
A MAEFORT nyilvánosság előtti, hirdetett célja az volt, hogy a háború által meggyengített repülőflottát és a földi infrastruktúrát békeidőben is működőképes, polgári rendszerbe szervezze, és ezzel bekapcsolja Magyarországot az európai légiforgalomba. Emellett azonban burkoltan azt a szerepet is vállalta, hogy összegyűjtse és megőrizze a még megmaradt katonai repülőeszközöket. A társaság első gépei ennek megfelelően átalakított katonai repülőgépek voltak, amelyek fedélzetén mindössze néhány fő utazhatott, a kor technikai lehetőségeinek megfelelően. A MAEFORT első járatai Budapestet kötötték össze Béccsel és Szegeddel, ami akkoriban újfajta gyorsaságot és rugalmasságot jelentett az ország számára. A MAEFORT a magyar légiközlekedés első szervezett formáját teremtette meg, emellett olyan alapokat is lefektetett, amelyekre a későbbi társaságok építeni tudtak. A gazdasági és politikai változások azonban hamar átrendezték a hazai repülés jövőjét, és néhány évvel később új szervezeti keretekre volt szükség ahhoz, hogy a hazai polgári légiközlekedés tovább fejlődhessen.
Hazai légitársaságok a két világháború között
Magyarország a légi felségjogai visszanyerése után rögtön két vállalkozással próbálta meg újraépíteni légi kapcsolatait. Ezek egyike volt az Aeroexpress Rt., amely úszótalpakkal felszerelt, ötszemélyes Junkers gépekkel repült. A társaság egyszerre kínált budapesti és balatoni sétarepüléseket, belföldi összeköttetéseket, valamint rendszeres nemzetközi utakat is, többek között Zágrábba, Prágába, és Bécsbe. A személyszállítás mellett fontos szerepet vállalt a levél- és újságszállításban is. A vállalat mindössze 4 évig működött, ezt követően megszüntették.
A korszak meghatározó, jóval tartósabb szereplője a MALÉRT, a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság lett, amely az alapítását követő években látványos fejlődést mutatott. 1928-ban közel 850 ezer kilométernyi utat tettek meg a gépei, a harmincas évekre olyan nemzetközi hálózatot épített ki, amely a budaörsi repülőteret Európa számos jelentős városával összekötötte. A belföldi útvonalak bővítése mellett ez a nemzetközi jelenlét is hozzájárult ahhoz, hogy a MALÉRT a két világháború közötti időszak egyik fontos közlekedési szereplőjévé váljon. A második világháború azonban megtörte a sikert. A társaság repülőgépei, valamint munkatársai katonai feladatokat láttak el, majd a MALÉRT működése teljesen megszűnt.
A szovjet-magyar légitársaság időszaka a második világháború után
A második világháború pusztításai után a magyar polgári repülés újraindítása gyakorlatilag a nulláról kezdődött. A helyreállítás első lépéseként egy magyar-szovjet vállalat jött létre 1946-ban, Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság (MASZOVLET) néven. A repülőgépeket, a műszaki hátteret és a képzéshez szükséges szakembereket a Szovjetunió biztosította, míg a magyar fél adta a személyzetet és a földi kiszolgálást. A társaság legfőbb feladata a belföldi és a nemzetközi személyszállítás újraindítása, valamint a posta- és csomagküldő szolgáltatások megszervezése volt. Emellett fontos szempont volt a vasúthálózat tehermentesítése, ezért a repülőjegyek árát az első osztályú vonatjegyek szintjén határozták meg. A flottát Liszunov Li–2 és Po–2 típusú gépek alkották, amelyekkel hamarosan elindultak az első belföldi, majd nemzetközi járatok is.
A MASZOVLET központja 1946 és 1950 között a budaörsi repülőtér volt, a járatok innen indultak többek között Szombathelyre és Debrecenbe, majd rövid időn belül bővült a hálózat, először Szeged, majd Győr is felkerült az útvonalak közé. A következő években sorra kapcsolódtak be az új városok, így néhány év alatt az ország teljes területe elérhetővé vált légi úton. A társaság 1954-ben bevezetett körjáratai különösen népszerűvé váltak. A MASZOVLET nemcsak belföldön bővült: 1947-ben elindult az első nemzetközi járat Prágába, később pedig Varsó, Bukarest és Kelet-Berlin is elérhetővé vált légi úton Budapestről. A légitársaságnak az indulásakor számos nehézséggel kellett megküzdenie, de néhány év alatt meghatározó szereplővé vált a magyar légiközlekedés újjáépítésében, és stabil alapot teremtett a későbbi fejlődéshez.
A nemzeti légitársaság időszaka
1954 novemberében a magyar állam kivásárolta a szovjet részesedést a MASZOVLET légitársaságból, majd ugyanabban a hónapban létrehozta a Magyar Légiközlekedési Vállalatot, ismertebb nevén a MALÉV-et. Az új légitársaság már teljes mértékben magyar irányítás alatt működött, és stabil műszaki, valamint szakmai alapokra építkezhetett. A MALÉV az 1960-as évektől kezdve egyre nagyobb szerepet vállalt a nemzetközi légiközlekedésben. Először a keleti blokk országai felé bővítette járatait, majd a 1970-es évektől már Nyugat-Európa több nagyvárosa is rendszeres célállomássá vált. A MALÉV első Európán kívüli járata Kairóba vezetett. A flotta gerincét Boeing és Tupoljev típusú repülőgépek alkották. A MALÉV évtizedeken át meghatározó szereplője maradt a hazai és a nemzetközi légi közlekedésnek. A történet 2012-ben ért véget. A légitársaság utolsó járata egy Helsinki–Budapest útvonalat teljesítő Boeing 737-es volt, amely február 3-án a reggeli órákban landolt Budapesten.