A résidő (slot) kifejezést sokszor hallhatják az utasok a repüléseik során, azt viszont talán kevesebben tudják, miként befolyásolja a menetrendek alakulását az úgynevezett repülőtéri résidő. Ugyanígy azt is, hogy mi köze van a járványidőszak kezdetén közlekedő fantomjáratok megjelenéséhez. Veresné Baksa Erzsébet, a HungaroControl koordinációs csoportvezetője segít nekünk eligazodni ezekben a kérdésekben.

A repülési szaknyelvben kétféle értelemben találkozhatunk a résidő fogalmával. A kontinens felett közlekedő járatok számára az európai légi forgalom szervezéséért felelős Eurocontrol szakemberei adhatnak ki résidőket, ezzel csökkentve a légiforgalmi irányítók terhelését, illetve a légterek zsúfoltságát. Erről a résidőről hallhatnak az utazók is a repülőgép fedélzetén ülve; a pilóta erre hivatkozva tájékoztatja őket a gép esetleges késéséről. Ugyanis a légtér zsúfoltságának mérséklése érdekében az Eurocontrolnak lehetősége van arra, hogy a tervezetthez képest 5-10 perccel előbbre vagy akár későbbre időzítse egy-egy repülő indulását, ezzel elkerülve, hogy bizonyos légtérrészek túltelítődjenek.

Másra szolgál az úgynevezett repülőtéri résidő, amelyet a HungaroControl koordinációs csoportjának munkatársai osztanak szét a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér érkező és induló járatait üzemeltető légitársaságok között. Méghozzá azért, hogy a légikikötő forgalma gördülékeny és megfelelően kiszolgálható legyen.

A reptéri résidők alapján alakítják ki a társaságok menetrendjeit is.

Az összetett repülőtéri infrastruktúra minden elemének van előre meghatározott maximális kapacitása. Pontos számok vannak arra például, hogy a légiforgalmi szolgálatok egy óra alatt hány repülőgép biztonságos fel- és leszállását képesek szavatolni, hogy a biztonsági szolgálat hány utast tud ellenőrizni vagy a poggyászrakodók mennyi járatot tudnak kiszolgálni egységnyi idő alatt. Ezek a tényezők mind-mind meghatározzák a repülőtér kapacitását, illetve zsúfoltságát.

A légikikötőket a forgalmuk alapján három kategóriába sorolják. Level 1-es besorolásúak azok a  repülőterek, amelyek egyáltalán nem küzdenek kapacitásbeli problémákkal. Hazánkban ilyen a debreceni nemzetközi repülőtér, ahol éppen ezért nincs is menetrend-egyeztetési kötelezettség a HungaroControl reptéri koordinátorai, a légitársaságok és a reptér között, csupán repülési tervet kell leadnia a járatok üzemeltetőinek. A budapesti légikikötő már a Level 2 kategóriába tartozik, ugyanis ott bizonyos időpontokban jelentkezhet kapacitástúllépés. A legzsúfoltabb európai repülőterek – például az amszterdami, párizsi vagy frankfurti – hármas szintű besorolást (Level 3) kaptak, ami azt jelenti, hogy náluk folyamatos a kapacitástúllépés. Az ilyen repülőterek forgalomtervezésében szigorú szabályok szerint működnek együtt a koordinátorok és a légitársaságok, a repülési résidők pedig sokszor annyira értékessé válnak, hogy már arra is van példa, hogy a társaságok egymástól vásárolják meg azokat.

A repülőtéri koordinátorok és menetrendegyeztetők működését és a résidők kiosztásának rendszerét számos nemzetközi előírás szabályozza. Az Európai Unió tagállamaiban az unió repülőterein alkalmazandó résidőkiosztásról szóló rendelet előírásait kell alkalmazni. További – a világ minden részére kiterjedő – szabályokat fogalmaz meg a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) által kiadott Worldwide Airport Slot Guidlines és más szakmai dokumentumok is. Ezeket a menetrendegyeztetésben és a menetrendek kialakításában résztvevő valamennyi szakembernek kötelező betartania.

A repülőtéri menetrendtervezésben meghatározó szerepe van a történeti résidőknek („historical slot”), vagy másnéven prioritásoknak. Egy légitársaság úgy juthat ilyen résidőkhöz, ha az előző év azonos menetrendi időszakában egy járatot rendszeresen és az előírásokat betartva üzemeltetett az adott légikikötőben, azaz járata az előzetesen visszaigazolt időpontoknak megfelelően indult vagy érkezett. Ha a következő menetrendtervezési időszakban ismét igényt nyújt be erre az időpontra, az elbírálás során előnyt élvez a többi társasággal szemben.

Évente két menetrendi időszak van (téli és nyári). A tervezés első lépéseként a repülőtéri koordinátorok minden légitársaságnak elküldik a prioritásaik listáját, tehát azt, hogy milyen időpontokban mely járataik rendelkeznek történeti résidőkkel. Ezt követően a társaságok és a koordinátorok egyeztetik a listákat, majd előbbiek összeállítják saját menetrendterveiket és elküldik a koordinátoroknak. Ha minden légitársaság menetrendterve (a szigorúan meghatározott) határidőre beérkezett, a koordinátorok szétosztják a rendelkezésre álló repülőtéri kapacitást az igénylők között. Ha egy meghatározott időpontban nincs szabad kapacitás, a koordinátorok felajánlják az ahhoz legközelebb eső időpontot, amikor az adott járat kiszolgálásához már rendelkezésre áll a szükséges kapacitás. A menetrendtervezet elkészülte után a légitársasági és koordinációs szakemberek a menetrendegyeztető értekezleteken személyesen egyeztetnek egymással, és ilyenkor a járatüzemeltetők előtt megnyílik a lehetőség az üzemelési idők egymás közötti cseréjére is. A légitársaságok az IATA által meghatározott időpontig módosíthatják vagy törölhetik a korábban visszaigazolt, de felhasználni nem kívánt üzemeléseiket. Ha egy üzemeltető e határidő után változtatja meg a járat adatait, már sérül a prioritása és a következő tervezési időszakban elveszítheti előnyeit.

A légitársaságok menetrendje nem állandó: a tervezett járat tényleges megvalósulását például a foglaltság, a személyzet rendelkezésre állása vagy éppen az ünnepnapok is befolyásolhatják. Ennek megfelelően a menetrendtervezők az üzemelés pillanatáig módosíthatják, törölhetik a korábban igényelt járataikat, de akár új üzemelésekre is nyújthatnak be igényt.

A repülőtéri menetrend tervezése tulajdonképpen az üzemelés dátumát megelőző napig tart.

A koronavírus miatti globális járványhelyzet a korábbi szabályokat és gyakorlatokat ezen a területen is felülírta. A pandémia kezdetén, 2020 tavaszán rövid ideig „szellemjáratok” közlekedtek a kontinens fölött, a légitársaságok ugyanis nem akarták elveszíteni a korábbi szezonban megszerzett prioritársaikat a túl későn törölt járatok miatt. A szakemberek hamar észlelték a problémát és felhívásukra az uniós jogalkotók módosították a szabályozást. Így ha egy társaság a járványügyi korlátozások miatt kényszerül törölni járatát, akkor nem veszíti el történeti résidejét. Az új szabályozás hatására azonnal tömeges járattörlések kezdődtek és megszűntek az utas nélküli repülések. Jelenleg az a jellemző, hogy a társaságok 2-4 héttel indulás előtt törlik a lekért résidőket, mert ekkor már nagyjából látható, hogy az adott célországban milyen korlátozások lesznek érvényben.

A folyamatos változások miatt az európai repülőtéri koordinátorok szövetsége, a European Airport Coordinators Association (EUACA) rendszeres online értekezleteken vitatja meg az aktuális gyakorlatot, illetve a szabályozás szükséges módosításait. Ez a konzultációs rendszer lehetőséget ad a szakemberek számára az azonnali reakcióra.