Szinte mindenki hallott már a repülőgépek feketedobozáról, mégis kevesen tudják, pontosan mire szolgál, hogyan működik és miért kapta ezt a különös nevet. Ez a rendkívül strapabíró adatrögzítő egység folyamatosan rögzíti a repülés legfontosabb adatait, így fontos szerepet játszik a légi közlekedés biztonságának fejlesztésében.
A köznyelvben egyszerűen feketedobozként emlegetett eszköz hivatalos megnevezése flight data recorder (FDR), vagyis repülési adatrögzítő. A mai modern feketedoboz valójában két egységet foglal magába. Az egyik az FDR, a másik pedig a cockpit voice recorder (CVR), vagyis a pilótafülke-hangrögzítő. A két rendszer együtt rögzíti a repülés legfontosabb műszaki és üzemeltetési paramétereit. A repülési adatrögzító többek között a magasságot, a sebességet, az irányváltoztatásokat, a kormánymozdulatokat, a hajtóművek teljesítményét és a fedélzeti rendszerek működését dokumentálja, míg a pilótafülke-hangrögzító az ott elhangzó kommunikációt, rádióforgalmazást és egyéb hangjelenségeket tárolja. A korszerű rendszerek jellemzően negyedmásodpercenként rögzítenek adatokat, de szükség esetén ennél sűrűbb mintavételre is képesek. Általában mintegy 25 órányi adatot képesek tárolni, amely során a legrégebbi információk automatikusan felülíródnak.
Az ausztrál találmány, amely világszerte elterjedt
A feketedoboz története az 1950-es évekig nyúlik vissza. Az első prototípust David Warren, az Ausztrál Repüléstani Kutatóintézet munkatársa tervezte meg 1957-ben. A szakember eredeti végzettsége szerint kémikus volt, főként a repülőgép-üzemanyagok, valamint a balesetek közötti összefüggéseket kutatta. Munkája során szembesült azzal, hogy egyes repülőesemények, balesetek körülményei rendkívül nehezen rekonstruálhatók. Ekkor fogalmazódott meg benne egy olyan berendezés gondolata, amely objektív módon rögzíti a repülés legfontosabb adatait, és ezáltal segíti a folyamatok pontos megértését. Az általa megalkotott eszköz az ARL Flight Memory Unit nevet kapta, és alapjaiban változtatta meg a repülésbiztonsághoz való hozzáállást. Az ausztrál hatóságok 1960-tól elsőként tették kötelezővé a feketedobozok használatát a repülőgépeken, majd néhány éven belül az Egyesült Államok és több ország is követte ezt a példát.
Számos tesztnek vetik alá az eszközöket
A modern feketedobozok kialakítását és műszaki követelményeit nemzetközi szabványok rögzítik. Európában az European Organisation for Civil Aviation Equipment (EUROCAE) határozza meg azokat a minimális feltételeket, amelyeknek egy fedélzeti adatrögzítő egységnek meg kell felelnie. Ezeket az irányelveket az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA), valamint számos más ország repülésügyi hatósága is elfogadta és alkalmazza. A szabványok szerint a feketedoboz rendkívül szélsőséges körülmények között is köteles megőrizni a rögzített adatokat. Probléma nélkül el kell viselnie akár 3400 g gyorsulást is, ami megközelítőleg egy több száz kilométer per órás sebességgel történő hirtelen megállásnak felel meg. Emellett hosszú ideig ellen kell állnia az 1000 Celsius-fok körüli hőmérsékletnek is, valamint a nagy nyomású víz alatti környezetnek is. Ennek érdekében a berendezéseket titán- vagy rozsdamentes acélburkolattal, többrétegű, hőálló bevonattal látják el, belsejükben pedig szilárdtest-memóriában tárolják az adatokat. A feketedobozok tömege jellemzően 5–6 kilogramm, elhelyezésük pedig a repülőgépek farokrészében történik, ahol a szerkezeti kialakítás a lehető legnagyobb védelmet biztosítja. A berendezéseket a gyártás során rendkívül szigorú teszteknek vetik alá, többek között nagy tömegű terheléssel, extrém hőhatással, mechanikai igénybevétellel és folyadékterheléssel vizsgálják ellenálló képességüket.
Fontos szerepe van az eszköz színének is
Habár a köznyelvben feketedobozként emlegetjük, a berendezés valójában soha nem fekete. A modern adatrögzítők élénk narancssárga vagy piros festést kapnak, amelynek kifejezetten praktikus oka van. A feltűnő szín jelentősen megkönnyíti a berendezés gyors lokalizálást. Ez a színválasztás már a legelső sorozatgyártású eszközöknél is megjelent. Az 1960-as években készült feketedobozokat a gyártó élénk biztonsági narancssárga festéssel látta el, és a szakmában sokáig „vörös tojásként” emlegették őket jellegzetes formájuk és színük miatt. A feketedoboz elnevezés ezzel szemben nem a berendezés megjelenésére, hanem egy műszaki szakkifejezésre vezethető vissza. Eredetileg olyan eszközöket jelöltek így, amelyek belső felépítése nem volt ismert vagy lényeges, a hangsúly kizárólag a bemeneti és kimeneti adatokon volt. Ez a megközelítés a repülésben is megmaradt, így rögzült a köztudatban a feketedoboz elnevezés, függetlenül az eszköz valós színétől.
A folyamatos fejlesztés eszköze
A feketedoboz jelentősége túlmutat a puszta adatgyűjtésen. Az általa rögzített információk pontos képet adnak a repülés során zajló folyamatokról, és alapot teremtenek azok részletes elemzéséhez. Ez lehetővé teszi, hogy a szakemberek feltárják a működés kritikus pontjait, azonosítsák a fejlesztési lehetőségeket és ezek mentén finomítsák az üzemeltetési eljárásokat, a képzési rendszereket, illetve a szabályozási környezetet. A feketedoboz így a megelőzés egyik legfontosabb eszközévé vált, amely folyamatosan hozzájárul a légi közlekedés biztonságának fenntartásához.