Ferihegyi toronytörténelem dióhéjban

HungaroControl2020. 12. 23.

A budapesti nemzetközi légikikötő irányítótornyában szolgálatot teljesítő légiforgalmi irányítók fő feladata, hogy a guruló, érkező és induló járatok biztonságosan, egymástól kellő távolságot tartva közlekedhessenek. A repülőtér különleges, közel ötven méter magas, két lábon álló tornyát – amely a légiutasok szerint egy kicsit hasonlít a birodalmi lépegetőre is – a 80-es évek forgalomnövekedése miatt építették meg.  Bejegyzésünkben a torony múltját mutatjuk be, Csarankó László, a HungaroControl hajdani irányítója és a hazai léginavigáció krónikása segítségével.

A ferihegyi repülőtér első irányítótornya az 1950-es években kezdte meg működését a mai 1-es – akkor még egyedüli – terminál területén. A folyamatosan bővülő belföldi repülőgépforgalom tette szükségessé, hogy egy olyan létesítmény épüljön, ahonnan – annak pozíciójából adódóan is – jól láthatók a járatok, így az irányítók a rendelkezésükre álló vizuális (más néven „látás útján szerzett”) információkkal tudják segíteni a pilótákat. Ez a torony 1954-ben készült el.

Az 1-es terminál építészeti szempontból is nagyon érdekes, hiszen felülnézetből egy repülőgépre hasonlít, amelynek két „szárnyába” költözött egy aktív és egy tartalék irányítótorony.

A meteorológiai szolgálat ekkoriban még egy légtérben dolgozott a légiforgalmi irányítókkal, így közvetlenül tudták előrejelzéseikkel segíteni a közlekedés biztonságos menedzselését.

Az 1950-es évektől rendszeres járatok indultak Budapest és Bécs között, 1958-ban pedig az egyre növekvő forgalom életre hívta a légiforgalmi irányító szolgálatot. Ezt megelőzően az irányítóknak inkább tájékoztató szerepük volt, 1958 után azonban már szakszolgálati engedélyhez kötötték a gépek földi irányítását – a toronyirányítók feleltek a repülőgépek elkülönítéséért, a földi mozgásért és a felszállásért. Az 1960-as években a hazai légiforgalmi irányítás tovább bővült a radarirányítással, így a felszálló légi járműveket már nem csupán látás alapján, hanem a radarjelek segítségével is tudták irányítani.

A régi irányítótorony (Forrás: Fortepan)

Az 1970-es években robbanásszerű bővülés következett be a járatban, így már a meglévő egyetlen futópálya nem volt elegendő a repülőtéri közlekedés kiszolgálásához. A régi, I-es toronyból nem lehetett volna látni, így irányítani sem a tervezett új, kettes futópálya forgalmát. Ráadásul a később megépülő 2-es terminál is kitakarta volna új pálya egy részét. Éppen ezért az új futópálya építése szükségessé tette egy új torony létrehozását is, amely alkalmas a két pálya egyidejű, együttes figyelésére. Mivel a toronyirányítók a repülőtér teljes körzetének forgalmát, a repülőgépek és a kiszolgáló járművek földi mozgását irányítják, rendkívül fontos, hogy a torony milyen magas és milyen pozícióban áll.

A kettes pálya a toronytól 3500 méterre helyezkedik el, a felszálló gépek körülbelül a pálya felélnél, vagyis a toronytól 1750 méteres távolságra kezdenek el a levegőbe emelkedni; mire a toronyhoz érnek, egy bizonyos magassági szintet el kell érniük. Emiatt a lehető legpontosabban kellett kijelölni az új torony pozícióját és magasságát, hogy az tökéletesen biztosítsa az irányítók zavartalan kilátását, ugyanakkor ne akadályozza a repülőgépeket a fel-, illetve a leszállás során.

A két lábon álló torony ennek megfelelően készült el 1983-ban, a megépítéséről szóló, hetvenes évekbeli döntés alapján. Legfelső szintjén, a körpanorámás, kifelé dőlő üvegfelülettel határolt kabinban kaptak helyet a légiforgalmi irányítók, majd később a tetejére került a gurítóradar kupolája is. Eredetileg a negyven emelet magas, egyébként 14 szintes toronyban helyezték volna el a légiforgalmi irányítás teljes apparátusát, ez azonban végül nem valósult meg. Napjainkban a tornyos irányítók, a meteorológiai és a műszaki szolgálat dolgozik a toronyból, az épületnek ezért csak a 10–14. szintjei üzemelnek.

A ferihegyi repülőtér emblematikus irányítótornya épülőfélben (Forrás: Fortepan)

További érdekesség, hogy a két vasbeton pilon közé fentről lefelé építették be a szinteket, így amennyiben szükség lenne rá, lefelé további emeletekkel bővíthető az épület. A világon nem sok ilyen irányítótorony létezik: a Boston Logan, illetve a Montréal-Mirabel repülőtér tornya épült hasonló konstrukcióban.

(Folytatjuk.)

Cimkék:

Kategóriák: