Létezik egy nyelv, amit – nemzetiségtől függetlenül – a világon szinte mindenhol ugyanúgy beszélnek a használói. Egy nyelv, amely sallangoktól mentes, kizárólag a lényegre szorítkozik. Éppen azért jött létre, hogy megelőzze a félreértéseket, amelyek a repülésben akár végzetesek is lehetnek. Az angolon alapuló, néhány száz szóból álló fónia sok évtizeddel ezelőtt szerveződött önálló „nyelvvé” a rádiótávbeszélő kifejezésekből.
A pilóták és a légiforgalmi szakszemélyzet közös nyelvét elsősorban azért fejlesztették ki, hogy kizárják a nyelvi különbözőségekből fakadó hibákat, amelyek – egy olyan biztonságkritikus területen, mint a repülés – akár balesethez is vezethetnek. A cél tehát az volt, hogy minden résztvevő számára egyértelmű legyen egy adott betű, szám vagy kifejezés. A fónia a pilóták és az irányítók közötti kommunikációban leggyakrabban elforduló, standardizált kifejezéseket tartalmazza, így a többi között a felszállási engedély megadására, az irányváltoztatásra, magasságváltásra vonatkozó, illetve a zivatarkikerüléssel kapcsolatos utasításokat.
A repülés szaknyelvének alapváltozata közel nyolc évtizeddel ezelőtt született meg. 1944-ben az úgynevezett Chicagói Egyezmény nyomán létrejött az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet), amelynek célja a polgári repülés különböző területeinek – így például a kommunikációnak is – az egységesítése. Ekkor vezették be a fóniát, amelynek szókincse a kezdetekkor még a mainál jóval szerényebb volt, de az idők folyamán, a kor kihívásainak megfelelően egyre bővült.
A repülés nyelvének fejlődésében az ezredforduló újabb változást hozott. Az ICAO kétezres évek eleji statisztikái kimutatták, hogy a balesetek, repülőesemények kialakulásában sok esetben nyelvi eltérések játszottak közre. Ezért bevezették az angol repülésszakmai nyelvvizsgarendszert, amelynek hat szintjét különböztetjük meg. Az úgynevezett ICAO Level vizsgának három elfogadható szintje van (4, 5, 6), és minél jobban teljesít valaki, annál ritkábban kell a vizsgát megismételnie. Az elért szint a légiforgalmi irányítók és a repüléstájékoztatók szakszolgálati engedélyébe is bekerül.
A fóniát – más idegen nyelvekkel szemben – meglehetősen nehéz előképzettség nélkül elsajátítani, ugyanis nélkülözhetetlenek hozzá az aviatikai ismeretek. Megfelelő alaptudással azonban a pilóták és a légiforgalmi szakszemélyzetek képzésén néhány hét alatt megtanulhatják a fóniában használatos kifejezéseket, szavakat a hallgatók. A profi fóniázáshoz persze évek kellenek.
A gyakorlatban a földi személyzetek és a pilóták közötti rádiókommunikáció 90 százalékban a fónia nyelvén zajlik.
A fónia a standard angol nyelv szavaira épít, de nincsenek benne összetett mondatok, prepozíciók, nyelvtani szabályok és udvariassági formulák. Igen, még köszönés sem.
A repülésben résztvevőknek emellett az angol repülési szaknyelv ismeretére is szükségük van, hiszen időnként adódhatnak olyan, nem mindennapi szituációk, amelyekben a fónia csak korlátozottan használható.
Persze sűrűn előfordul, hogy a magyar légtérben közlekedő repülőgépek rádióforgalmazásában magyar szót is hallunk. Például azoknak a magyar magánpilótáknak, akik nem lépik át az országhatárokat, nem feltétlenül kell megtanulniuk az angol fónia nyelvét – ők az anyanyelvükön kommunikálhatnak a HungaroControl repüléstájékoztatóival. Érdekességként jegyezzük meg, hogy egyébként hivatalosan létezik magyar fónia is, hiszen a jogszabályok harmonizációja miatt le kellett fordítani magyarra az angol kifejezéseket.
Általánosságban elmondható, hogy a pilóták és a légiforgalmi irányítók akkor is angolul, illetőleg a fónia kifejezéseit használva kommunikálnak egymással, ha tudják, hogy közös az anyanyelvük (ez alól esetleg a kényszerhelyzet vagy valamilyen súlyosabb probléma jelenthet kivételt). Az adott rádióforgalmazást ugyanis minden repülőgép személyzete hallja a frekvencián. Ez alapozhatja meg a helyzettudatosságot – és végső soron a repülések biztonságát –, ugyanis ha a forgalom minden résztvevője érti a rádión elhangzottakat, akkor tisztában lesznek azzal, hogy mi történik körülöttük, nem mellesleg az esetleges hibákat is észrevehetik. Ha például egy járat megkapja a leszállási engedélyt egy adott futópályára, de a pilóta hallja, hogy egy induló gép még ugyanazon a futópályán tartózkodik, időben megtehetik a szükséges intézkedéseket.
A jelenleg mintegy 190 tagországot magába foglaló ICAO nem hoz tagjai számára kötelező rendelkezéseket, csupán ajánlásokat, javaslatokat fogalmaz meg. Így előfordulhat, hogy egyes államok vagy akár kontinensek fónia-használatában kisebb-nagyobb eltérések lehetnek – ezt tapasztalhatjuk, ha összevetjük az amerikai és európai repülési nyelvet. Más szabály szerint adják meg például a számokat: míg az amerikai szakszemélyzet tizenötöt mond, addig egy európai fóniát használó pilóta önálló számjegyenként mondja ki ugyanezt (egy, öt). Mindez sajnos kommunikációs zavarokat, félreértéseket is okozhat a frekvencián, de szerencsére az egyes „nyelvváltozatok” folyamatosan közelednek egymáshoz.