Erős, gyors, és strapabíró: a Tupoljev Tu–154 több mint négy évtizeden át meghatározó szereplője volt a szovjet és kelet-európai légiközlekedésnek. A három hajtóműves, közepes hatótávolságú utasszállító leginkább a keleti blokk repülőterein volt mindennapos látvány. Magyarországon külön fejezetet írt a típus: a MALÉV flottájának ikonikus tagja volt évtizedeken keresztül, sokan máig emlékeznek rá.
Szovjet válasz a nyugati utasszállítókra
A Tu–154 története a hatvanas évek közepén kezdődött, amikor a Tupoljev tervezőiroda mérnökei egy új, közepes hatótávolságú, 150–160 utas befogadására alkalmas repülőgép fejlesztésén kezdtek dolgozni. A cél egy korszerű, nagy sebességű és a kor technikai színvonalának megfelelő polgári repülőgép megalkotása volt. A prototípus 1968 októberében emelkedett először a levegőbe, majd néhány évnyi tesztelés és finomítás után, 1971-ben kezdték el postaszállítóként bevetni, utasforgalomban pedig a következő évben mutatkozott be. Az első menetrend szerinti, belföldi járat 1972 novemberében indult Moszkvából Mineralnije Vodiba, és még ugyanebben a hónapban elindult az első nemzetközi járat is az orosz főváros és Prága között.
Az új konstrukció három hajtóművével és T alakú vezérsíkjával sokban emlékeztetett a hasonló kategóriájú nyugati típusokra, például a Boeing 727-re vagy a Hawker Siddeley Tridentre. Ugyanakkor jól felismerhetően hordozta a Tupoljev-iroda stílusát és műszaki megoldásait. Ez volt az első utasszállító, amelyen orrsegédszárnyat alkalmaztak, és az első, amelyet eleve polgári használatra terveztek. A kormányfelületek hidraulikus mozgatása és a magas fokú automatizáltság jelentős előrelépést hozott a kezelhetőségben és a repülésbiztonságban. A típus három gázturbinás sugárhajtóművét a törzs hátsó részébe építették: kettő a gép két oldalán kapott helyet, a harmadik pedig felül, a függőleges vezérsík tövében. A fedélzet kialakítása is hordozott jellegzetesen szovjet megoldásokat, például a téli utazások során a vastag kabátok elhelyezésére szolgáló, ülések helyére épített ruhatárolókat.
Az évek során számos változat készült, a konstrukció több fejlesztésen is átesett, például erősebb hajtóműveket kapott, változott a műszerezettsége és a belső terek kialakítása. A külső megjelenése azonban csak mérsékelten módosult. Ilyen volt például a B jelű modell, amelyen új vészkijáratok jelentek meg a hajtóműgondolák előtt. A típus eredetileg ötfős személyzetre készült, később viszont három fő – kapitány, másodpilóta és fedélzeti mérnök – számára tervezték a kabint, ám a gyakorlatban sokszor navigátor is helyet kapott, így a pilótafülke néha rendkívül zsúfolttá vált.
Három évtized a MALÉV szolgálatában
A Tu–154-est világszerte több mint 40 ország légitársasága üzemeltette, elsősorban a Varsói Szerződés tagállamai, valamint számos kommunista vagy azzal szimpatizáló afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország. Ennek megfelelően Magyarországon is megjelent a típus, és hamar a MALÉV egyik meghatározó repülőgépévé vált.
A Tu–154 először 1970. november 13-án járt Budapesten, amikor a szovjet gyártó egy bemutatórepülés keretében hozta el a típust Ferihegyre. Ez a látogatás még csak ízelítőt adott abból, milyen új korszak kezdődhet a magyar polgári repülésben. 1973 szeptemberében érkezett meg a MALÉV első saját Tu–154-ese, a HA–LCA lajstromjelű példány. Nyolc nappal később, szeptember 13-án teljesítette első menetrend szerinti útját Moszkvába, 109 utassal a fedélzetén. A típus hamar meghatározó része lett a MALÉV flottájának. Nagyobb kapacitása és teljesítménye révén a társaság hosszabb távú járatokat is kiszolgálhatott. A fedélzet kényelme pedig jelentős előrelépést hozott az addigi típusokhoz képest. A magyar légitársaság a gépeket korszerűsített pilótafülkével, háromfős személyzettel üzemeltette, ami a szovjet ötfős felálláshoz képest modernebb megoldásnak számított. Az 1970-es és 1980-as években a Tu–154-esekkel repülték többek között a nyugat-európai és közel-keleti célállomásokat is, és rendszeres szereplői voltak a Budapest–Moszkva útvonalnak. A MALÉV összesen 18 darab Tu–154-est üzemeltetett pályafutása során. A típus 2001-ig repült menetrendszerinti forgalomban Magyarországon, ezzel közel három évtizeden át volt jelen a hazai légiközlekedésben.
A Tu-154 öröksége
A Tupoljev Tu–154 hosszú évtizedeken át szolgált a légiközlekedésben, végül 2013-ban vontak ki, ekkor készült el az utolsó példány az Orosz Védelmi Minisztérium számára.
A típus fokozatosan vesztett jelentőségéből a nyugati repülőterek zaj- és emissziós előírásai miatt. Az Európai Unió már 2006-ban kizárta a Tu–154-est a légteréből, főként a magas zajkibocsátás és az alacsonyabb üzemanyag-hatékonyság miatt. Oroszországban és más szovjet utódállamokban azonban a típus még jóval tovább üzemelt. Végül az ALROSA légitársaság 2020-ban végleg kivonta a gépeit a forgalomból.
A Tu–154 emléke azonban ma is él. A ferihegyi Aeropark repülőmúzeumban, illetve számos más múzeumban megtekinthető a típus, ezzel nosztalgikus emléket állítva annak az időszaknak, amikor a típus a kelet-európai repülés szimbóluma volt.
Források:
- hu – Kivonja Tupoljevjeit az Alrosa – 2018
- hu – Régi-új festésben a Malév első Tu-154-es repülőgépe – 2018
- hu – Tupoljev Tu-154 – Elfnet.hu – 2017
- hu – „Olyan volt, mint egy bika!” – Ötven éve érkezett Budapestre az első Tu-154-es – 2023
- hu – Tu–154: a mi gépünk is volt – 2018
- hu – Egy korszag vége: kivonták a forgalomból az utolsó „Nagytuskót” – 2018
- hu – Lezárult egy korszak: kivonták a forgalomból az utolsót a legendás Tu-154-esekből – 2020
- hu – Ötven éve járt először Tu–154-es repülőgép Budapesten – 2020