Turisztikai látványosságnak sem utolsó a Bakony legmagasabb pontján, a Kőris-hegyen található gömbkupola, amely koronaként fénylik a csúcsot körülölelő kőriserdő felett. A különleges objektum 1975-ben épült, korántsem idegenforgalmi célból, ugyanis ez Magyarország egyik távolkörzeti radarállomása, amely a polgári légtér ellenőrzését teszi lehetővé.

A múlt század hetvenes éveiben jelentősen növekedni kezdett a polgári repülések száma, ez pedig új kihívások elé állította a HungaroControl jogelődjét, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságot (LRI). Mivel borítékolható volt, hogy az egyre bővülő forgalom kezeléséhez az akkor alkalmazottnál jóval komplexebb repülésirányítási rendszerre lesz szükség, ezért 1975-ben döntöttek hazánk két távolkörzeti radarállomásának megépítéséről. Az egyik az ország keleti részén, Püspökladány mellett, a másik pedig a Dunántúlon, a Kőris-hegyen kapott helyet.

A távolkörzeti radarok Magyarország teljes légterét figyelik. Ahhoz, hogy minél kevesebb holttér legyen e berendezések „látómezőjében”, rendkívül fontos a legmegfelelőbb lokációk kiválasztása.

A radarok működési elvéről, tulajdonságairól az alábbi blogbejegyzésünkben írtunk részletesebben:

Annak érdekében, hogy teljesüljön a többszörös radarlefedés követelménye, a hazánk légterét, az abban zajló gépmozgásokat több radar ellenőrzi. Az előbbiekben említett két távolkörzeti radarállomás mellett a HungaroControl további két közelkörzeti és három gurítóradart is üzemeltet a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér területén.

E három radartípus között elsősorban a rendeltetésük és hatótávolságuk alapján tehetünk különbséget. Míg a gurítóradarok a földfelszínt, illetve a futópályákon, gurulóutakon közlekedő repülőgépeket és földi járműveket figyelik, és jellemzően 5 kilométer a hatótávolságuk, addig a közelkörzeti radarok a fel- és leszállást koordináló közelkörzeti irányítóknak (approach) adnak információt: a primer radarok körülbelül 110 kilométeres távolságot látnak be, míg szekunder társaik több mint 270 kilométert. Velük szemben a távolkörzeti radarok 370 kilométerig is „ellátnak”, hiszen a Magyarország légterébe be- és kilépő, valamint az azon átrepülő légiforgalmat kell figyelniük.

A távolkörzeti radarállomások kialakításánál azt is figyelembe kellett venni, hogy a földgörbület miatt egy alacsonyan fekvő helyre telepített radar bizonyos távolságon túl már nem érzékeli a kisebb magasságokon közlekedő repülőgépeket.

Éppen ezért választottak a szakemberek két helyszínt: egy olyat, amelyet nem vesz körül domborzat (Püspökladány) és egy magas ponton lévőt (Kőris-hegy). A két távolkörzeti, valamint a ferihegyi repülőtér közelkörzeti radarjai együttesen minimális holtterekkel fedik le az ország teljes légterét.

A távolkörzeti radarok elhelyezésénél a holtterek elkerülésén túl arra is figyelniük kellett a mérnököknek, hogy a telepíteni kívánt eszközzel ne zavarják más berendezések működését. Végül összesen két lehetséges lokációt találtak a dunántúli radar számára – a választás azért esett a Kőris-hegyre, mivel az volt magasabban.

És noha sikerült megtalálni a radar optimális működése szempontjából legelőnyösebb helyszínt, a magasság miatt az építésben résztvevőknek nem kevés kihívással kellett szembenézniük. A 709 méter magasan fekvő felépítményt érintetlen, erdei környezetben kellett létrehozni.

Első lépésként egy erdei utat alakítottak ki, amely 350-400 métert emelkedik, 14 kilométeres hosszán pedig 71 kanyar található.

Az út kiépítése, majd a vízellátás biztosítása után a helyszín villamosenergia-ellátását is meg kellett oldaniuk, így bő egy éves „előkészület” után kezdődhetett meg az állomás kivitelezése.

A hatalmas méretű objektum megépítéséhez egy toronydarura is szükség volt, amely képes 40 tonnát 71 méter magasba emelni. A 25 méter magas toronyplatform tetejére ugyanis fel kellett helyezni az antennarendszert, illetve az azt védő kupolát is. A gömbölyű kupola természetesen nem esztétikai megfontolásból került fel – az alatta forgó óriási parabolaszeletet, vagyis az antennát védi az időjárás viszontagságaitól. Formája miatt a téli időszakban a hó könnyebben leolvad róla, így az sem csillapítja a szükséges sugárzást, ami a radar pontos működésének előfeltétele. Továbbá a hegy tetején rendszeresen előforduló erős széllökésektől is kiválóan megóvja a rendszert.

A munkálatok a téli időszakban sem álltak le, így bő két esztendő alatt sikerült befejezni az építkezést. Ezt követően megkezdődhetett a radarállomás tesztelése, melynek során a szakemberek a többi között azt vizsgálták, hogy nincsenek-e holt zónák, tehát olyan területek, amelyeket a radarrendszer nem képes belátni.

A kőris-hegyi távolkörzeti radarállomás 1978 óta biztosítja a magyarországi polgári repülés zavartalan működését – azóta már a harmadik radarberendezés lakik a toronyplatform tetején. (Minderről egy későbbi cikkünkben részletesebben is beszámolunk.) A HungaroControl az aktuális szabályozásoknak és repülésbiztonsági kritériumoknak megfelelve gondoskodik a folyamatos fejlesztésekről, ezzel garantálva a hazai légiforgalmi irányítás nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalát.