A repülőterek hatalmas területei magukhoz vonzzák a madarakat és a vadakat, amelyek jelenléte komoly kihívást jelent a mindennapi repülésbiztonság számára. A feladat összetett, hiszen a szakembereknek egyszerre kell óvniuk az utasok és a repülőgépek biztonságát, miközben tiszteletben tartják az állatok életét, illetve a természet rendjét. Ennek érdekében a repülőterek vadvédelmi szolgálatai folyamatosan figyelik az élővilág mozgását olyan korszerű módszereket alkalmazva, amelyek segítségével a technológia és a természetvédelem kéz a kézben jár.
Amikor az állatvilág beleszól a repülésbe
Amikor a repülés biztonságáról esik szó, a legtöbben az időjárásra vagy a műszaki meghibásodásokra gondolnak elsőként. Van azonban egy kevésbé látványos, de annál fontosabb tényező is: az élővilág közelsége. A repülőterek hatalmas területei ideális élőhelyként szolgálnak számos állatfaj számára, a budapesti légikikötő például 1500 hektáron terül el. Az állatokkal való ütközések a repülőgépek, a személyzet és az utasok számára jelentős biztonsági kockázatot jelentenek, hiszen súlyos károkat és kényszerhelyzeteket is okozhatnak. Az állatok szempontjából ezek az ütközések szinte mindig végzetesek, ezért a megelőzés mindkét oldal védelmét szolgálja.
A repülés történetében több baleset mutatta meg, milyen következményei lehetnek ennek. A legismertebb 2009-ben történt, amikor egy Airbus utasszállító kanadai ludakkal ütközött New York felett. A gép hajtóművei leálltak, és Chesley B. Sullenberger, azaz „Sully” kapitány kockázatos kényszerleszállást hajtott végre a Hudson folyón. Bár az eset szerencsés kimenetellel zárult, a tanulsága egyértelmű: a maximális biztonság érdekében távol kell tartani a légijárművekre veszélyt jelentő állatokat. Éppen ezért minden repülőtéren működnek madár- és vadvédelmi szolgálatok, amelyek folyamatos munkája nélkül elképzelhetetlen lenne a biztonságos repülés.
Riasztás, befogás, áttelepítés: így dolgoznak a szakemberek
A repülőterek vadvédelmi szolgálatainak feladata összetett: évszakonként változik, hogy éppen mely fajok jelentenek veszélyt, és minden helyzet más módszert kíván. Télen gyakran fenyőrigók, illetve varjak lepik el a kifutókat, a tavaszi-nyári szezonban pedig seregélyek, vércsék és más ragadozómadarak bukkannak fel, miközben a földön rókák, nyulak vagy kóbor kutyák is okozhatnak problémát. A szakemberek egész évben járőröznek a futópályák, gurulóutak mentén, és naponta több – átlagosan 30-40 – riasztást hajtanak végre, túlnyomó részüket a madarak miatt. A munkát a természet ritmusa határozza meg: más módszerekre van szükség vonulási időszakban, és másra, amikor költőhelyet keresnek a madarak.
A repülőtereken az állatok távoltartására alkalmazott eszköztár meglepően sokrétű. Madarak esetében a legegyszerűbb módszer az élvefogó csapdák kihelyezése, amelyekkel szarkákat vagy vércséket fognak be, majd természetvédelmi területekre szállítják őket. A Liszt Ferenc Repülőtér szolgálata rendszeresen együttműködik a Hortobágyi Nemzeti Parkkal: a befogott madarakat gyűrűzik, majd biztonságos környezetben engedik szabadon. Az elmúlt években több száz vörös vércsét telepítettek át ilyen módon, így a repülőtér és az élővilág is biztonságban maradt.
A csapdák mellett fontos szerep jut a riasztásnak. Hagyományos hangágyúk mellett GSM-modullal vezérelhető berendezéseket is alkalmaznak, ami egy telefonhívással indítható a hanghatás, amely azonnal felriasztja a környék madarait. A szakemberek járműveiben bioakusztikus eszközök működnek, amelyek különféle madárriasztó hangokat játszanak le. Ezekkel az eszközökkel a szarkáktól a varjakig több faj elűzhető. Bizonyos fajokra fény- és hanghatással kiegészített riasztásokat alkalmaznak, de használatban van lézerlámpa is: a talajon mozgatott zöld fénypont megzavarja a madarakat, így azok elhagyják a területet. A szakemberek gyakran több módszert kombinálnak, mert a madarak hamar megtanulják kiismerni az egyes eszközöket. A munka logikája sokszor inkább taktikai művelethez hasonlít, mint egyszerű riasztáshoz. A vadvédelmi szolgálat emberei figyelik, merre mozognak a madarak, majd összehangoltan próbálják őket a kifutópályák szélétől távolabbra terelni. Gyakran előfordul, hogy több ezer egyedből álló rajt kell hosszú órák alatt kiszorítani a területről. Ilyenkor nem elég elzavarni a madarakat, a szakembereknek arra is törekedniük kell, hogy biztonságosabb helyre irányítsák őket.
A vadak elleni védekezés hasonló alapelvek szerint működik. Élvefogó csapdák segítenek a rókák és nyulak befogásában, a kóbor háziállatok eltávolítására pedig külön eszközök – például kutyafogó botok és hálók – állnak rendelkezésre. Mivel egy állat futópályára kerülése akár egyetlen felszállást is veszélybe sodorhat, a repülőtér munkatársainak minden mozgást dokumentálniuk kell, és szorosan együttműködnek a természetvédelmi hatóságokkal.
Biztonság és természetvédelem kéz a kézben
A repülőterek állatvédelmi munkájának lényege nem az élővilág kiirtása, hanem a repülésbiztonságot fenyegető helyzetek megelőzése. A budapesti repülőtér madár- és vadvédekezési gyakorlata a Nemzetközi Polgári Repülés Szervezet (ICAO) által felkért, független szakértőkből álló Nemzetközi Madárütközési Bizottság (IBSC) ajánlásain alapul, amely több évtizednyi tapasztalatot foglal magába. A módszereket folyamatosan a hazai hatóságokkal, minisztériumokkal és természetvédelmi partnerekkel együttműködésben alkalmazzák, így a repülésbiztonság fenntartása mellett az állatvédelem is hangsúlyos szerepet kap. Ennek megfelelően a befogott madarakat nemzeti parkokban engedik szabadon, a vadakat pedig biztonságosabb élőhelyekre szállítják. A munka része a folyamatos monitoring és előrejelzés is, amely segít előre látni a kritikus időszakokat, valamint a madárvonulások hatását. A modern madár- és vadvédelem sikerének titka abban rejlik, hogy a szakemberek ismerik a különböző fajok szokásait, amihez hozzáigazítják az alkalmazott módszereket. Ez a láthatatlan munka biztosítja, hogy a repülőgépek zavartalanul közlekedhessenek, az állatok pedig sérülés nélkül folytathassák életüket a repülőtér környékén.