Múlt heti bejegyzésünkben a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér ikonikus irányítótornyának rövid történetét mutattuk be. Legfrissebb cikkünk a toronyirányítók munkájába és a toronyirányítás jövőjébe nyújt bepillantást.
Még ma is sokan úgy hiszik, a repülőtéri irányítótoronyban dolgozó légiforgalmi szakemberek a teljes hazai légi közlekedés biztonságáért felelnek. A magyar léginavigáció emblematikus építményének körpanorámás kabinjából azonban kizárólag a budapesti nemzetközi légikikötő forgalmát irányítják. A HungaroControl körzeti (Area Control Centre, ACC) és közelkörzeti (Approach, APP) irányítói a társaság Igló utcai székházából garantálják a járatok biztonságos közlekedését – előbbiek felügyelik Magyarország, illetve Koszovó átrepülő forgalmát, utóbbiak pedig a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér mintegy 50 tengeri mérföldes (kb. 90 km), úgynevezett megközelítési körzetének gépmozgásait.
A több mint 40 méteres magasságban található toronykabinból szabad szemmel is jól belátható mindkét futópálya, de radarok és a meteorológiai szolgálat is segíti az irányítók munkáját. A forgalom nagyságától függően 4-5 szakember – gurító és tornyos irányítók, valamint a supervisor – dolgozik itt egyszerre, 12 órás műszakokban. Ők adják meg a hátratolási, hajtóműindítási, gurulási, fel- és leszállási engedélyt a légi járművek számára, felszállás után pedig átadják a járatokat a közelkörzeti irányító kollegáknak.
De nem csak a repülőgépek biztonságos közlekedését szavatolják a toronyirányítók, ők kontrollálják a futópályákon és a gurulóutakon megvalósuló megannyi járműmozgást, így például az áruszállító kamionok, a szolgálati autók és a hókotrók mozgásait is felügyelik.
Ha szeretnétek még többet megtudni a tornyos légiforgalmi irányítók munkájáról, ajánljuk figyelmetekbe az alábbi rövidfilmet:
Az irányítótorony – és a toronykabin tetején elhelyezett gurítóradar – 1983-as elkészültekor a világ legmodernebbjei közé tartozott, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően pedig ma is élvonalbeli technológiát képvisel. A technológiai fejlődéssel ugyanakkor felmerül az a kérdés, vajon mi vár a toronyirányításra a jövőben? Már most is látszik, milyen komoly hatással van a mesterséges intelligencia fejlődése a légiforgalmi irányításra, ahhoz azonban még sok időnek el kell telnie, hogy a támogatófunkciókon túl további feladatokat kapjanak az algoritmusok. Tény, hogy ezzel a légiforgalmi irányítók munkája is jelentősen változhat.
Létezik ugyanakkor, és ma már egyre elterjedtebb az úgynevezett távoli toronyirányítási technológia, amely a légikikötők forgalmának helyszíntől független irányítását teszi lehetővé. A HungaroControl Remote Tower fejlesztése 2017-ben készült el, és azóta több alkalommal – legutóbb a koronavírus-járvány első hulláma idején – is kiválóan teljesített.
A virtuális torony lényege, hogy a repülőtéren telepített kameráknak, a szupergyors adatkapcsolatnak és a távoli irányítóteremben elhelyezett óriási kijelzőfalnak köszönhetően a szakemberek láthatják a légikikötő teljes panorámaképét, valamint a két futópályát külön-külön, teljes hosszában. A Remote Tower egyik előnye, hogy a kamerák az emberi szemnél „többet látnak”, a képek nagyíthatók, az érzékelő berendezéseknek köszönhetően pedig sötétben, ködben, és rossz látási viszonyok között is minden részletet megmutatnak, ugyanakkor a gurulóutakon mozgó járatok fölött megjelenített címkéből leolvasható azok hívójele és sebessége. E technológiának köszönhetően a léginavigációs szakemberek egy-egy repülőtér gépmozgásait több ezer kilométer távolságból is képesek irányítani, mi több, a fejlesztés akár több reptér forgalmának egyidejű menedzsmentjét is lehetővé teszi.
(A borítóképet Csuha Péter légiforgalmi irányító készítette.)