A légiforgalmi irányítás hajnalán használt rádió-iránymérők elvén működik a HungaroControl egyik legújabb fejlesztése, amely jövőre léphet éles üzembe. A Radio Direction Finder megoldásnak köszönhetően lehetővé válik a repülőgépek hatékonyabb és még biztonságosabb irányítása.

Ahogy az a laikusok számára is ismert, a repülőgépek helyzetét a radarok által közölt adatok alapján megjelenített monitorképeken követik a légiforgalmi irányítók. Egy sűrű forgalmú légtérben egy irányító akár 18-20, vagy akár még ennél is több géppel kommunikál párhuzamosan. A hasonló hívójelű repülőgépek közül pedig különösen nehéz beazonosítania a monitorokon azt a járatot, amelynek pilótájával éppen beszél – másodpercek telhetnek el, míg a kijelölt szektorban megtalálja a légi járművet, mindez pedig kockázatokat hordoz magában.

A HungaroControl új fejlesztése éppen erre jelent megoldást, egyszerre növelve a repülésbiztonságot és az irányítói kapacitást.

Az úgynevezett Radio Direction Finder – amely a szakmában korábban használt rádió-iránymérők technológiáján alapszik – vizuálisan segíti, hogy az irányítók könnyen beazonosítsák a repülőgépet, amelyikkel éppen kommunikálnak.

A rádió-iránymérés korántsem ismeretlen technológia a légi navigációban: a múlt században, a rádiólokátorok megjelenéséig, illetve elterjedéséig ennek segítségével határozták meg a légi járművek helyzetét. Erről korábban is írtunk, a szabad légtérhasználatról szóló cikkünkben:

HungaroControl Blog: A szabásmintától a szabad légtérhasználatig

A légiforgalmi irányítás szinte egyidőben jelent meg a repüléssel, az idő múlásával egyre inkább szükségessé vált ugyanis a pilóták támogatása, hogy biztonsággal találják meg célállomásukat. A pilóták kezdetben a látásukra támaszkodtak, vagyis az alattuk lévő tájat vizsgálva tájékozódtak.

A HungaroControl saját finanszírozásban, a  Rohde & Schwarz Gmbh által fejlesztett rendszer a rádió-iránymérők adatait gyűjti össze, amely alapján egy, körülbelül öt mérföldes (mintegy nyolc kilométeres) területet jelző karikával megjelöli a légiforgalmi irányítók számára azt a járatot, amelyikről a rádiójel érkezik. Így nem kell hosszú másodpercekig keresniük az adott gépet, rögtön tudnak reagálni. A vevőegységek az ország hét különböző pontján figyelik majd azokat a frekvenciákat, amelyeken a légiforgalmi irányítók a repülőgépek pilótáival beszélnek. A mérőállomások meghatározzák, hogy milyen irányból sugározták feléjük a rádiójeleket, ezek metszéspontjaiból pedig meg lehet állapítani, hogy melyik légi jármű pilótája jelentkezett be. A mérés, illetve az eredményeket a légiforgalmi irányítók munkaállomásain megjelenítő felület is független lesz a radarállomásoktól és az azokból érkező adatoktól. A mérések különbözőségéből, illetve a fedésterületből adódóan így akkor is meg lehet jeleníteni, honnan érkeznek a rádiójelek, ha az adott pozíción nincs radar track vagy, ha a rádióadást a radarszint alatt bocsátották ki.

Hasonló rendszert jelenleg csak a Maastrichti Magas Légtéri Irányítási Központban (Maastricht Upper Area Control Centre – MUAC) használnak. Az ottani szakemberek néhány évvel ezelőtt nyúltak vissza a régi módszerhez, amelyet ezzel az új funkcióval ruháztak fel. A HungaroControl saját fejlesztéséhez is ez adta a mintát, a megvalósításon pedig két éve dolgoznak a társaság szakértői.

A magyar fejlesztés iránt egyre nagyobb a nemzetközi érdeklődés. Az új technológiát több európai légi navigációs szolgáltató is szeretné alkalmazni, elsőként azonban a HungaroControl kezdte meg az adaptálását. Az igény, hogy a hollandiaihoz hasonló rendszert alakítsanak ki, a társaság légiforgalmi irányítóinak részéről merült fel. A magyar légtér forgalma ugyanis 2014-től évről évre, egyre fokozottabban növekedett, egyes légtérrészek, szektorok pedig szinte „megteltek”. Jelenleg a koronavírus járvány miatt ugyan jelentősen visszaesett a HungaroControl által kezelt gépek száma, de az iparág regenerálódását követően, a visszarendeződő forgalom kezeléséhez megfelelő technológiai alapot adhat majd az új fejlesztés.