Kevesen tudják, de a HungaroControl székházában működik Európa legnagyobb kereskedelmi radarszimulátora, amelyen külső megrendelésre képzéseket és különböző validációkat is végeznek. Segítségével a magyar léginavigációs szolgálat munkatársai, tanácsadói, valós idejű szimulációs szolgáltatásokat nyújtanak más légiforgalmi irányító szolgáltatók, hatóságok, illetve egyéb ügyfelek számára. Mai blogbejegyzésünkben a Simulation HUB, azaz a kutatás-fejlesztési és szimulációs munkacsoport tevékenységét mutatjuk be Papp Gábor csoportvezető segítségével.
A HungaroControl összesen három ATC (légiforgalmi) szimulátort üzemeltet. Az első az úgynevezett MATIAS-BEST radarszimulátor, amelyen társaságunk körzeti (ACC) és közelkörzeti (Approach) légiforgalmi irányítóit, illetve a látvarepülési (VFR) szabályok szerint közlekedő légi járművek forgalmát kezelő repüléstájékoztatókat (FIC) képzik. Továbbá az aktív állomány is ezen végzi az éves – a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) ajánlása alapján előírt – kényszerhelyzeti- és felfrissítő gyakorlatait. Ez a repülésbiztonság növelését szolgálja, hiszen az irányítóknak nem rutinfeladatokat kell megoldaniuk, hanem nem várt szituációkra – hajtómű meghibásodás, fedélzeti tűz, rádióhiba, kihermetizálódás stb. – kell megoldást találniuk, így, ha a való életben szembesülnek hasonló helyzetekkel, akkor ismerni fogják a biztonságos eljárást, és gyorsan reagálnak. A második, úgynevezett háromdimenziós toronyszimulátor – amely nem a HungaroControl székházában kapott helyet – értelemszerűen a toronyirányítók képzését szolgálja, illetve ezen is gyakorlatozik az aktív állomány.
A jelen írás szempontjából a harmadik, az úgynevezett CRDS (Center of Research, Development and Simulation) szimulátor az érdekes, ami a Simulation HUB alapköve. Eredetileg ezt a szimulátort az EUROCONTROL (az európai légiközlekedés biztonságáért felelős szervezet) üzemeltette Budapesten, de 2011-ben a HungaroControl megvásárolta a hozzá tartozó hardver- és szoftverrendszert, valamint átvette a humán-erőforrás egy részét is. A különbség a CRDS és a fent említett szimulátorok között az, hogy az utóbbiakat oktatási és validációs céllal üzemelteti a magyar léginavigációs szolgálat, és kizárólag belsős igényeket elégítenek ki. A MATIAS-BEST esetében például a szimulátoros környezet tejesen megegyezik a hazai éles rendszerrel, így az irányító gyakornoknak nem lesz nehéz az átállás, illetve az aktív állomány is fennakadások nélkül végezheti a felfrissítő képzések során felmerülő feladatokat.
Ezzel szemben a CRDS egy kutatás-fejlesztési szimulátor, amelyen külső megrendelések alapján végeznek validációkat és tréningeket. Ennek a szimulátornak az az előnye, hogy általa gyakorlatilag bármilyen légtér, szektor, eljárás és forgalmi helyzet leképezhető, így a megrendelő igényeihez lehet igazítani a szimulációs környezetet. Példának okáért legutóbb a CRDS-t működtető munkatársak lemodellezték az izlandi légteret és munkafolyamatokat, így a szigetország légiforgalmi irányítói ismerős környezetben gyakorlatozhattak a HungaroControl budapesti székházában. Egy-egy sikeres tréning előkészítése nagyon időigényes folyamat, mert a hazai szakemberek számtalan információt begyűjtenek a megrendelő ország légterének jellemzőiről, forgalmának mértékéről, illetve az ott alkalmazott eljárásokról. Ezeket az adatokat (légtérszektorok, navigációs pontok, repülőterek, futópálya irányok, stb.) mind betáplálják a CRDS megfelelő szoftverébe, létrehozva így az életszerű szimulációs környezetet és felületet. Ezt később feltöltik forgalommal, ismét a szolgáltatást igénybe vevő szervezet elvárásaihoz igazodva. Így amikor az iráni léginavigációs szolgálat felfrissítő képzésre Magyarországra küldte a közelkörzetes irányítóit, akkor az volt a kérése, hogy ők jelentősen megnövekedett forgalmi környezetben dolgozzanak. Ezt a HungaroControl maradéktalanul tudta teljesíteni, mert a szimulátort működtető szoftver képes bármilyen volumenű forgalom generálására, ha rendelkezik a megfelelő információkkal.
A tréningekhez viszonyítva a validálás már egy összetetteb folyamat, mert szerteágazóbb műveleteket kell elvégezni és tetemes adathalmazt kell feldolgozni. A validálásokra azért van szükség, mert az adott változással foglalkozó munkacsoport által kidolgozott újításokat nem lehet azonnal alkalmazni az éles irányításban, hiszen annak komoly repülésbiztonsági kockázata lehet. Előbb a szimulátorban tesztelik, azaz érvényesítik az új koncepciókat, hogy megbizonyosodjanak, éles környezetben is működőképesek, így bevezetésük nem jelent veszélyt a légiforgalomban résztvevőkre, sőt, hatékonyság növekedéssel is járhat. A CRDS szimulátor segítségével validáltak már például több, határokon átívelő free-route eljárást is (FAB CE FRA, SEAFRA, HUFRA), aminek köszönhetően a légitársaságok a lehető legrövidebb, szabadon választható útvonalakon üzemeltethetik járataikat az egységes légtérblokkokban. Továbbá a KFOR szektor (Koszovó feletti légtér) újranyitásához szükséges szimulációkat is a Simulation HUB-ban futtaták le. Az előbbieken túl a Szimuláció és Validáció Csoport számos egyéb nemzetközi együttműködésben vett és vesz részt külföldi léginavigációs szolgálatok felkérésére, vagy EU-s kutatás-fejlesztési projektek tagjaként.
A szimulációkat légiforgalmi irányítók és álpilóták bevonásával végzik, és a különböző gyakorlatok során objektív és szubjektív adatokat gyűjtenek, amiket humánfaktor elemzők is kielemeznek. Az objektív adatok alatt olyan információkat kell érteni, amelyek szemléltetik, hogy az új koncepcióval mekkora forgalmat tudna elvinni az irányító a szektorban adott munkaterhelés mellett, vagy mennyivel csökkenne a ténylegesen lerepült útvonal. A szubjektív adatok pedig elsősorban az irányítók munkaterhelését mérik, illetve azt, hogy befolyásolná-e a változás a helyzettudatosságot. A validációs célú szimulációk végén – amelyek akár több hétig is eltartanak – a HungaroControl egy hatástanulmányt ad át a megrendelőnek, amelyben összegzi a tapasztaltakat, és ajánlásokat fogalmaz meg az eljárások bevezetésével kapcsolatban.
A bejegyzés elején említettük, hogy a CRDS szimulátor a Simulation HUB alappillére, amely valós idejű környezetben működik. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a munkacsoport gyorsított idejű szimulációs szolgáltatásáról sem. Ennél a módszernél az álpilótákat és az irányítókat mesterséges intelligenciával helyettesítik, amely nemcsak rövidebb idő alatt futtatja le a szimulációt, hanem összegyűjti és ki is elemzi a korábban említett adatokat. Ennek a megbízhatósága jóval elmarad egy valós idejű szimulációtól, de ha egy ötlet bevezetésére több koncepció létezik, akkor ezzel elő lehet szűrni, így a költséges valós idejű szimulációkat nem kell minden forgatókönyvre lefuttatni.