A légiközlekedés sokáig zárt és államilag ellenőrzött rendszer volt. A járatok útvonalát, számát és árát az egyes kormányok határozták meg, a versenynek alig volt tere. Az ún. Nyitott Égbolt egyezmények az 1980-as évektől kezdve fokozatosan felszabadították ezt a piacot. A repülés szabadsága – amely ma már természetes – ennek a folyamatnak az eredménye, és ez határozza meg a mai légiközlekedés működésének alapelveit.
A nyitott égbolt egyezmények a modern légiközlekedés alapját teremtették meg
A nemzetközi repülés hosszú időn át szigorúan szabályozott keretek között működött. Az államok kétoldalú megállapodásokban rögzítették, melyik légitársaság milyen útvonalon repülhet, hány járatot indíthat és milyen áron értékesítheti jegyeit. A szerződő felek a légtereiket csak annyira nyitották meg egymás előtt, amennyire az a saját gazdasági vagy politikai érdekeiket szolgálta. A légiközlekedés így évtizedeken át politikai, nem pedig piaci kérdés volt: a szabályokat a kormányok írták, nem a kereslet és a verseny alakította. A változás az 1970-es évek végén indult el, ekkor születtek meg azok a kétoldalú megállapodások, amelyek már a szabad verseny elvét követték, ezekből alakult ki a később világszerte elterjedt Nyitott Égbolt (Open Skies) rendszer.
A Nyitott Égbolt megállapodások célja az volt, hogy lebontsák az állami korlátozásokat, és a légitársaságoknak nagyobb szabadságot biztosítsanak járataik, útvonalaik és áraik meghatározásában. A korábbi rendszer, amelyben minden engedélyt politikai alku előzött meg, fokozatosan egy piaci alapú, nyitott versenyrendszerré alakult. Ezzel új korszak kezdődött a polgári repülésben: a nemzetközi kapcsolatok a diplomácia helyett egyre inkább gazdasági alapon szerveződtek, és a légiközlekedés a globális piac szerves részévé vált.
A piacnyitás korszaka az amerikai reformtól az európai egységig
A légiközlekedés liberalizációjának első lépése az Egyesült Államokban történt meg. Az 1978-as deregulációs törvény (Airline Deregulation Act) megszüntette az állami árszabályozást és a kijelölt útvonalak rendszerét az amerikai belföldi piacon. Ez a szabályozás fordulópontot jelentett: a repülés először vált valódi versenypiaccá, ahol a légitársaságok szabadon dönthettek a járataikról és áraikról. A reform sikeresnek bizonyult, és rövid időn belül megjelent az igény arra, hogy ugyanezt a logikát a nemzetközi forgalomban is alkalmazzák. Az Egyesült Államok az 1980-as évek végén kötötte meg az első nemzetközi, Nyitott Égbolt típusú megállapodásokat. Ezek közül az első átfogó egyezményt 1992-ben írta alá Hollandiával, amely modellként szolgált a későbbi nemzetközi szerződésekhez. A megállapodások értelmében nem az államok határozták meg a légi járatok számát, sűrűségét és árát, hanem mindezt a piaci versenyre bízták. A rendszer ugyanakkor megőrizte az alapvető biztonsági, fogyasztóvédelmi és versenysemlegességi szabályokat, így a liberalizáció nem járt együtt a felügyelet megszűnésével, csupán a korábbi merev korlátok oldódtak fel.
A Nyitott Égbolt politika sikere gyorsan nyilvánvalóvá vált. Az 1990-es évektől kezdve az Európai Unió is felismerte, hogy a légiközlekedés fejlődése csak közös, nyitott szabályozási keretek között biztosítható. Ekkortól bármely uniós légitársaság – függetlenül attól, hogy hol jegyezték be – repülhetett bármely két tagállam között. A következő mérföldkő a 2007-ben aláírt és 2008-ban hatályba lépett EU–USA Nyitott Égbolt megállapodás volt, amely megszüntette a korábbi bilaterális korlátokat az Atlanti-óceán két partja között. A megállapodás értelmében az uniós és amerikai légitársaságok bármely városból bármely városba repülhettek, útvonal- és árszabályozás nélkül. A lépés a korábbi zárt rendszer teljes ellentéte volt: a nemzetek közti egyezkedéseket a gazdasági verseny váltotta fel. A piacnyitás új lehetőségeket teremtett a légitársaságok számára, és elindította azt a folyamatot, amelynek köszönhetően a repülés mára a globális közlekedés egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált.
A repülés átalakulása: kiváltságból mindennapi lehetőség
A Nyitott Égbolt egyezmények pozitív hatása ma már minden utas számára egyértelmű. A repülés sokkal elérhetőbbé vált, mint valaha. Az utasok számára bővült a választék, az árak rugalmasabbak lettek, és megjelentek az alacsonyabb költségű diszkont légitársaságok, amelyek teljesen új üzleti modellt vezettek be. A piacnyitás az árakat és a járatok mellett a gondolkodásmódot is átalakította. A repülés többé nem egy kiváltságos réteghez kötődő tevékenység, hanem a mindennapi mobilitás része. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti 2007-es megállapodás különösen meghatározó volt. Megnyitotta a transzatlanti piacot, és ezzel egy új szintre emelte a globális légiközlekedést. A diszkont modell és a liberalizált piac együttese teljesen átalakította az utazási szokásokat. A korábbi évtizedekben elképzelhetetlen volt, hogy akár néhány napos kiruccanásokra, hétvégi utakra is repülővel utazzanak milliók.
Napjainkban új kihívások – például a fenntarthatósági szempontok – alakítják a repülés jövőjét, de a Nyitott Égbolt megállapodások öröksége megkérdőjelezhetetlen. Ezek az egyezmények teremtették meg azt a szabad, nemzetközileg összekapcsolt légiközlekedési rendszert, amelyre a világ turizmusa manapság épül.
Források:
- Gvh.hu – Elemzés a magyar légi közlekedési piacokon működő diszkont légitársaságokról
- Pmc.ncbi.nlm.nih.gov – The impact of US–EU “Open Skies” agreement on airline market structures and airline networks
- Simpleflying.com – How Do Open Skies Agreements Work? – 2023
- Sipos Attila: A légtér jogi státusza – Jogelméleti Szemle – 2016, 1. sz. – 2016
- Travelguys.fr – What is an open skies agreement? – 2024
- Turizmusonline.hu – Megnyílt az égbolt az unió és az USA között – 2010
- Turizmusonline.hu – Nyitott égbolt egyezményt sürget a Wizz Air – 2023