Az interkontinentális repülőjáratok révén ma már a világ legtávolabbi pontjai között is elérhető a közvetlen összeköttetés. Azok a repülőutak, amelyek több mint 12 órán át tartanak, különleges felkészülést igényelnek mind az utasok, mind a személyzet részéről. Az ultrahosszú járatok esetében a pilóták és a légiutas-kísérők akár egy teljes napot is szolgálatban töltenek, miközben végig fenn kell tartaniuk az éberséget és a biztonságos üzemelés feltételeit. Az ilyen utak hátterében szigorú szabályozás, gondosan megtervezett munkabeosztás és speciális fedélzeti infrastruktúra áll.
A long haul, vagyis hosszú távú repülések általában több mint 10–12 órán át tartanak, és jellemzően kontinensek közötti útvonalakon közlekednek. Ezek az utak már önmagukban is komoly felkészülést igényelnek a légitársaságoktól és a személyzettől, hiszen a repülés időtartama jelentősen meghaladja a rövid és közepes távú járatokét. Az ultra long haul járatok azonban még ezen a kategórián is túlmutatnak. Ezek a repülések akár 16–18 órán át is tarthatnak megszakítás nélkül, és a személyzet számára különösen hosszú szolgálati időt jelentenek. A hosszú repülési idő miatt az ilyen utak a légitársaságok részéről fokozott tervezést igényelnek. Az üzemanyag-felhasználás, a személyzet szolgálati és pihenőidejének megszervezése, valamint az üzemeltetési kockázatok mind koncentráltan jelennek meg egyetlen járat során.
Megnövelt személyzet és váltásos munkarend
A 12 órát meghaladó repülőjáratok egyik legfontosabb sajátossága, hogy a fedélzeten a megszokottnál nagyobb létszámú személyzet teljesít szolgálatot. Míg rövidebb járatok esetében általában két pilóta vezeti végig a repülést, addig a több mint 12–16 órás utak során további pilóták is csatlakoznak a személyzethez. Ez lehetővé teszi, hogy a pilóták váltásban dolgozzanak, és a repülés teljes időtartama alatt mindig legyen olyan személy a pilótafülkében, aki kipihenten és teljes figyelemmel felügyeli a repülőgép működését. A pilóták feladata nem korlátozódik a felszállásra és a leszállásra. A repülés teljes ideje alatt figyelemmel kísérik az időjárási körülményeket, az üzemanyag-felhasználást és a repülési paramétereket, valamint szükség esetén módosítják az útvonalat, például kedvezőtlen időjárási jelenségek elkerülése érdekében. A kabinszemélyzet létszámát szintén a repülési időhöz igazítják. A légiutas-kísérők munkáját előre meghatározott műszakok szerint szervezik meg, így a fedélzet működése és az utasok kiszolgálása a repülés teljes időtartama alatt folyamatos marad. A szolgálati és pihenőidőket szigorú előírások szabályozzák, beleértve a repülést megelőző kötelező pihenőidőt is, amely biztosítja, hogy a személyzet megfelelő, kipihent állapotban kezdje meg a szolgálatot.
Pihenőterek a személyzet részére
A váltásos szolgálat feltételeit a repülőgépen kialakított, kifejezetten a személyzet számára fenntartott pihenőterek biztosítják. Ezek a helyiségek az utastér felett vagy alatt helyezkednek el. A pihenőterek fekvőhelyekkel, takarókkal, olvasólámpával és biztonsági övekkel vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik a biztonságos pihenést még turbulencia esetén is. A pilóták számára külön pihenőhelyet alakítanak ki a pilótafülke közelében, míg a légiutas-kísérők számára általában több fekvőhely áll rendelkezésre a repülőgép más részein. Egyes gépeken ezek a pihenőhelyek több, egymástól elválasztott fekvőhelyből állnak, amelyeket a személyzet tagjai váltásban használnak a szolgálati időszakok között. A pihenés nem csupán kényelmi szempontból fontos, hanem a biztonságos üzemelés egyik alapfeltétele is. A hosszú repülések során a személyzetnek hosszú időn keresztül kell fenntartania a koncentrációt, ezért a pihenési időszakokat már a repülés tervezésekor beépítik a szolgálati rendbe. Ez biztosítja, hogy a repülés minden szakaszában rendelkezésre álljon kipihent személyzet, amely képes azonnal reagálni a fedélzeten vagy a repülési környezetben bekövetkező változásokra.
Utasként is érdemes felkészülni a hosszú utakra
A hosszú távú repülések működése és felépítése jól meghatározott ritmust követ, amely a repülés teljes időtartamára kiterjed. A fedélzeti szolgáltatások általában előre meghatározott időpontokban zajlanak, például az első étkezést röviddel a felszállás után, a másodikat pedig jellemzően a leszállás előtti órákban szolgálják fel. A két időszak között a fedélzet működése csendesebb szakaszba lép, amely lehetőséget biztosít az utasok számára a pihenésre.
Az ultrahosszú repülések az utasok számára is komoly fizikai és mentális megterhelést jelenthetnek, különösen akkor, ha az utazás során több időzónát is átlépnek. A megfelelő folyadékbevitel kulcsfontosságú, hiszen a kabin alacsony páratartalma miatt a szervezet könnyebben kiszáradhat, ami fáradtsághoz és diszkomfortérzethez vezethet. A pihenés és az alvás tudatos beiktatása szintén sokat segíthet, még akkor is, ha ez nem mindig egyszerű feladat. A fedélzeti világítást és szolgáltatásokat is úgy alakították ki, hogy támogassák a pihenést és az utazás különböző szakaszaihoz való alkalmazkodást, így érdemes ezeket a lehetőségeket kihasználni. Az ultrahosszú repülések során a tudatos felkészülés és az utazás alatti odafigyelés jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az érkezés után gyorsabb és könnyebb legyen az alkalmazkodás az új környezethez.