A légtérgazdálkodás önálló területként 2005 óta van jelen a repülés világában. Ekkor született meg ugyanis európai szinten a rugalmas légtérfelhasználás gondolata, ami lényegében az addig különálló katonai és polgári légterek harmonizált kialakítását és igénybevételét jelenti. A szakmáról Nagy Csabát, a HungaroControl áramlásszervező és légtérgazdálkodó részlegvezetőjét kérdeztük.

A légtérgazdálkodás iránti igényt tulajdonképpen a repülés fejlődése, komplexitása, illetve a forgalom folyamatos bővülése hívta életre. A légtérgazdálkodók (a légiforgalmi irányítókkal szoros együttműködésben) a légtér bizonyos részeiben zajló aktivitások – például a katonai, oktatási vagy hobbicélú repülések, esetleg drónreptetések – összehangolásáért, tervezéséért felelnek. Csapatuk a HungaroControlnál polgári és katonai egységből áll. A Magyar Honvédség öt fő hivatásos katonai légtérgazdálkodó kollégát delegál e területre, akik szintén a társaság irányítótermében dolgoznak a légiforgalmi irányítókkal és az áramlásszervezőkkel együtt.

A légtérgazdálkodók tartják számon többek között azt is, ha a légierő kiképzési műveleteket vagy a szárazföldi alakulatok lőgyakorlatokat hajtanak végre, vagy ha polgári kisgépekkel kiképzést, oktatási vagy éppen sportcélú repüléseket végeznek. Ők intézkednek akkor is, ha például egy katonai hadgyakorlat vagy nemzetközi vitorlázórepülő-bajnokság miatt egy adott légtérrészt le kell zárni.

Az ilyen típusú feladatok lebonyolítását, valamint a polgári forgalomtól való biztonságos elkülönítést úgynevezett légtérdobozok biztosításával oldják meg a légtérgazdálkodók. A szükséges légtérdobozokat a katonai vagy polgári szereplők előre lefoglalják, majd legalább 30 perccel előre jelzik a HungaroControl légtérgazdálkodóinál a légtér aktiválásának igényét.

A lefoglalható légtérrészek alacsonyabb magasságokon is lehetnek, de például a honvédség Gripenjeinek gyakorlatozásához biztosított légtérdobozok nagyobb magasságon helyezkednek el, mindez pedig hatással lehet a polgári légi közlekedés alakulására – a többi között ezért is fontos, hogy a légiforgalmi irányítók tisztában legyenek azok létezésével és pontos elhelyezkedésével és státuszával (aktív, inaktív, illetve időszakosan deaktivált).

A honvédség általában előre megtervezi kiképzési feladatait, természetesen ilyenkor is a légtérgazdálkodókkal egyeztetve. A szakemberek ebben az esetben azt is megvizsgálják, hogy az adott időpontra milyen átrepülő forgalom várható Magyarország légterében, ha pedig szükséges – például a csúcsidőszak miatt sok polgári járat várható –, optimálisabb időpontot javasolnak a feladat végrehajtásához. Az ilyenkor érvényre juttatott alapelv az úgynevezett a Flexible Use of Airspace Concept – azaz, hogy minden szereplő úgy hajthassa végre feladatait, hogy az a polgári közlekedésben a lehető legkisebb fennakadást okozza.

A polgári és katonai légi közlekedés szimbiózásról, illetve a civil-katonai együttműködésekről lásd a korábbi cikkünket: 

A közutas és a rendőr – a polgári-katonai együttműködés a légi forgalmi irányításban I.

Többször hallhattuk a hírekben, hogy a Gripeneket riasztották egy-egy olyan repülőgép miatt, amely nem azonosította magát, miután belépett a magyar légtérbe. Ugyanakkor kevesen tudnak a civil és katonai légi forgalmi irányítás közötti szoros kapcsolatról, egymásrautaltságról.

A légtérgazdálkodók a lefoglalandó légtérdobozokról az európai légi közlekedés biztonságáért felelős, valamit az uniós hálózatmenedzseri feladatokat ellátó szervezet, az Eurocontrol brüsszeli központját is értesítik, így az ott zajló, európai járattervezésnél is figyelembe veszik a korlátozásokat, azaz a polgári repülőgépek útvonalai így kikerülhetik az érintett légtérrészeket.

A kisgépes repülések esetében a lezárt légtérdobozok adatait a repüléstájékoztatók osztják meg a pilótákkal, amennyiben azok repülési tervet adnak le és felveszik a rádiókapcsolatot a HungaroControl szakembereivel, de a társaság Netbriefing szolgáltatása is tartalmaz információkat a légtérzárásokról, korlátozásokról.